Hogyan érzi magát friss Dizseri-díjasként?

Leginkább megtisztelve. Kevés ember részesülhet ebben az elismerésben, amely ifjúsági tagozatának díját minden évben két harmincöt évnél fiatalabb kaphatja meg, ezt csak néhány éve alapította az egyház. Az, hogy most én lehettem az egyik, hatalmas öröm.

Számított rá?

Egyáltalán nem. Igyekszem alázattal, kedvességgel és a betegekhez való teljes odafordulással végezni a munkámat, nem gondoltam volna, hogy ez a munkatársaimnak is feltűnik, és megtisztelnek ezzel a díjjal. Jólesett, hogy figyelnek rám, észreveszik a szakmámba befektetett energiát.

Orvoscsaládban nőtt fel, és gyermekkora óta tudja, hogy nagyszülei, szülei nyomdokaiba szeretne lépni. Hivatását már több éve gyakorolja. Azt kapta, amire számított?

Igen, talán még egy kicsit jobbat, többet is. Más elképzelni gyerekként, milyen egy orvos hétköznapja, és teljesen más megtapasztalni. Változatos amunkám. A gyermekgyógyászat különleges szakirány, kisgyermekekkel foglalkozni igazi erőforrás, amely számtalan örömteli pillanattal jár. Mindig jó látni, hogyan tudnak örülni a gyerekek a legapróbb dolgoknak is, milyen elszántsággal kutakodnak a matricakosárban a jutalom kiválasztása közben, milyen aranyosan mesélnek az óvodás hétköznapjaikról.

Melyik a legjobb része a munkájának?

Talán amikor látom, hogy az erőfeszítéseink nyomán javul annak a gyermeknek az állapota, aki kritikus állapotban érkezett a kórházunkba. Ahogy az aggódó szülők arca is lassan a megkönnyebbülést sugározza. A legszebb pillanat, amikor egy ilyen súlyos állapotú kis beteget sikerül egészségesen visszaadnunk a családjának.

A Bethesda mellett számos hazai kórházban megfordult már különböző képzések kapcsán, a Budapesti Uzsoki Utcai Kórházban ügyeletet is vállal. Milyen tapasztalatokat szerzett a magyar egészségügyről?

Próbálom mindig a pozitívumokat meglátni. Rezidenséveim alatt dolgoztam vidéki kórházakban is egy rövid ideig. Mindenhol szívélyesen fogadtak. A legtöbbet az segít, ha szeretetet, kedvességet adunk, mert ez tükröződik tovább. Vitathatatlanok a problémák az egészségügyben, de nekünk az a feladatunk, hogy áthidaljuk őket. Hiszek benne, hogy olykor nincs szükség többre egy-egy bátorító szónál, mosolynál a változáshoz.

Hogyan érkezik vissza egy-egy másik kórházban töltött időszak után a Bethesdába?

Mintha hazajönnék. Ez a leginkább biztonságot adó és szárnyaival védelmező helyszíne az életemnek, ahol ismerősek az arcok, és a kollégáimmal – nővérekkel, orvosokkal – egy csapatot, egy családot alkotunk. Minden vidéki kórházban sokat fejlődtem szakmailag, de mindig megnyugtató volt visszatérni a Bethesdába.

Az egészségügy világnapját április hetedikén tartjuk, annak emlékére, hogy 1948-ban ezen a napon megalapították az Egészségügyi Világszervezetet, a WHO-t. Ma mennyire tájékozottak az emberek a betegségekkel és egészségmegőrzéssel kapcsolatban?

A gyógyítás mellett a prevenció is feladatunk, ugyanis számos olyan betegség van, amelyek egészségtudatos életmóddal, védőoltásokkal elkerülhetők lennének. A szűrővizsgálatoknak is nagy a szerepük. Ezért orvosként fontos, hogy kiemeljük a megelőzés fontosságát, és ne csak tanácsokat, hanem segítő kezet is nyújtsunk a prevencióban. Több részlegünk is kiemelten foglalkozik a megelőzéssel, szociális munkások és pszichológusok segítik a munkánkat.