Energikus, kedves fiatal nőt lát az, aki találkozik önnel. De ki rejlik e benyomás mögött? Milyen gyökerek formálták?

A családomhoz mindig is erősen kötődtem. Szüleim mezőgazdasági őstermelők, állattartással és földműveléssel foglalkoznak. A húgom a Debreceni Egyetemre jár vidékfejlesztési agrármérnöki alapképzési szakra, az öcsém pedig a Nyíregyházi Egyetemen kezdte meg tanulmányait mezőgazdasági mérnöki asszisztensként. Óvodáskorom óta a tiszakarádi gyülekezet tagja vagyok. A kisvárdai Szent László Katolikus Középiskolában végeztem közgazdasági szakon. Ott is folytattam a református vallásom gyakorlását, ami mindig természetes és fontos része volt az életemnek. Érettségi után úgy döntöttem, hogy ott maradok ötödéven, és megszerzem a pénzügyi-számviteli ügyintézői szakmát, de már akkor is lételemem volt a közösség.

Hogyan lett végül egyházi közösségszervező?

A legfőbb vágyam az volt, hogy ne elméleti diplomát szerezzek. Mivel mindig is szerettem az emberek társaságát, hamar megtalálom velük a közös hangot, úgy döntöttem, hogy a Sárospataki Református Teológiai Akadémia reformátusközösség-szervező alapszakára jelentkezem. Jó döntésnek bizonyult, mert emberekkel foglalkozni ugyan sohasem könnyű, ugyanakkor mégis áldás. Lassan másfél éve, hogy a Református Szeretetszolgálat tiszakarádi Jelenlét Pontján dolgozik.

Mi hozta ide, és miből áll ez a munka?

Mindig is arról álmodtam, hogy ehhez hasonló szervezetnél dolgozhassak, emberekkel, ahol segíthetek, adhatok és életeket kísérhetek. Tiszakarádra jártam óvodába és iskolába, és már akkor láttam, mennyi a hátrányos helyzetű, nehéz körülmények között élő ember ezen a településen. Meggyőződésem volt, hogy állandó segítség nélkül ez a helyzet nem is fog változni. A Jelenlét Ponton 2023 novembere óta dolgozom. Feladatom a lakosok segítése, legyen az hároméves vagy akár kilencvenkilenc, továbbá programok szervezése a hagyományok és az ünnepek köré.

E feladatok közül melyik a kedvence és miért?

Nekem a gyerekekkel és az idősekkel is jó a kapcsolatom. Minden programnak megvan az öröme. Ízelítőül: a gyerekekkel a nyári táborozás, a közös horgászat, a tanulás, az idősekkel a kirándulás, a főzőklub tagjaival a bizalmas kapcsolat, a fiatal anyukákkal a főzőversenyeken való részvétel – Karcsáról elhoztuk az első helyezést –, és még rengeteg mindent sorolhatnék, köztük azokat az apró kis boldog pillanatokat, amelyeket a kliensekkel együtt megoldott helyzetek jelentenek.

Milyen értéket tud hozzátenni a település életéhez?

A szeretetemet, a leleményességemet és azt, hogy megpróbálok mindent megtenni értük. A gyerekekkel való kapcsolatom különösen fontos nekem, szeretnek is engem, mivel közvetlen, de szigorú vagyok velük. Édesapám mondása jut eszembe mindig: ne felejtsük el, honnan indultunk, hova jutottunk és utunk során kik segítettek bennünket – és minden segítséget duplán hálálj meg.

Mivel foglalkozik szívesen a szabad idejében, mi tölti fel?

Szabadidőmben a szüleimnek segítek a gazdaságban az állatok körüli munka elvégzésében. Ha kell, traktort vezetek, motorozok, szerelek, nem riadok vissza a fizikai munkától, sőt szeretem. Szívesen részt veszünk a gyülekezet által szervezett alkalmakon. Hamar megtalálom a közös hangot mindenkivel. Nyitott vagyok az emberekhez való kapcsolódásban.

Az ifjúság szolgálatának évében mire szeretnék a legnagyobb gondot fordítani a Jelenlét Ponton?

Az ifjúságé a jövő. A kicsiken kívül fontos a fiatalok fejlesztése is, a bizalom és a kapcsolatok építése a cél. Egyszer logopédusként működöm, máskor tanodai tanárként, fociedzőként vagy mozgásfejlesztőként. Élmény velük kimozdulni, új dolgokra rácsodálkozni. Szeretnénk példákkal motiválni őket a tanulásra. Arra vágyom, hogy mindenkinek segíteni tudjak.