Első randira készülve általában kiteszünk magunkért. Megpróbálunk az átlagosnál kedvezőbben festeni és választékosan, magabiztosan fellépni. Mégsem véletlen, hogy nem az első randi után házasodunk össze – akármilyen jól szerepeltünk is.

Idő kell, amíg egymást megismerjük. És bár az imponál, amiben a másik jó, valójában nem az erősségek adják a kapcsolat alapját. Úgy tudok kapcsolódni valakihez, ha engedi, hogy a sebezhetőségét is lássam. Hogy mi zavarja, mitől mászik egyenesen falra, milyen helyzetben semmisül meg, milyen érzelmeket nem enged meg magának. Egy élére vasalt nadrággal nem lehet együttérzőnek lenni… Hideg. Élettelen.

Mint az első próbálkozások a mesterséges intelligencia által írott cikkekre. A szenzáció miatt mindenkit érdekelt, azonban kiderült: szívesebben olvassuk az embert, aki hibát vét, aki esetlen szófordulattal él, vagy nem rendeltetésszerűen használja az írásjeleket – de ember. Akinek van jobb és rosszabb napja, meg sok mindent hordoz magában a múltjából…