A háború árnyékában

Előfizetek

Megfogyva, de nem megtörve tervez új évet a kárpátaljai reformátusság. A józan észnek ellentmond, hogy egy távoli vidéken, bár a legújabb kori időszámítás szerint ugyanahhoz az országhoz tartoznak, a Kárpátaljai Református Egyházkerület gyülekezetei az eltévedt rakéták becsapódása, a katonai járőrök folyamatos ellenőrzése és a besorozástól való rettegés árnyékában is hűségesen őrzik és továbbadják küldetésüket. Éltek már meg nehéz időszakokat, nem ismeretlen számukra a nélkülözés, ám most a legnagyobb kincsüket, az Istentől kapott emberi létüket érzik veszélyben. Reménységüket nem a világpolitika döntéshozói határozzák meg, Jézus szavai jutnak eszükbe: „…az én békességemet adom nektek…” A nevetlenfalui és a batári gyülekezetek református lelkipásztoraival, gondnokaival, presbitereivel és a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökével, Zán­Fábián Sándorral beszélgettünk az idei év terveiről.

Színmagyar falvak, ahol idegen szó alig hagyja el a helybeliek száját, mára másik arcukat mutatják. Bár a nyitvatartási idő a boltok ajtaján anyanyelvükön tájékoztatják a lakosokat, az utcanévtáblák kétnyelvűek, azért a hétköznapokat alaposan átrajzolta a háború. Az a 2022. február 24-i nap örökre beégett az itt élők tudatába. Viszonyítási pontként szolgál, mit tett valaki aznap, előtte vagy utána. Már soha nem törlődik ki az egyéni és a közösségi emlékezetből. Egyedül Istenben bíznak. Szinte mindenki megéli a saját kicsinységét, és megmaradását kizárólag a Teremtő kegyelmétől várja. Mégsem tekintik magukat áldozatnak: a Szentlélek vigasztalása átöleli az otthon maradottakat, emberi oldalról pedig ebben kulcsszerepet vállal egy fiatal lelkész házaspár, ifjabb Hájas István és Hájas-Gáspár Orsolya, akik a nevetlenfalui és a batári gyülekezet lelkipásztora.

Fotó: Gyülekezeti arhívum

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!