„Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található” (Péld 16,31).

„Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öregembert! Félj Istenedtől: Én vagyok az Úr!” (3Móz 19,32).

Hajdan a vének tanácsa döntött a fontosabb kérdésekben, ma már nincsenek vének, pontosabban vannak, csak nem tekintik őket annak.

Manapság nem vesznek tudomást az öregedésről, tabutémává vált, illetlenségnek számít bárkinek a korára utalni, vannak fiatalító műtétek, amelyek során szinte kortalanná válik az ember. Hitvesem a hölgyek rendes szokása szerint hosszú éveken át festette a haját, majd kérésemre nehezen ugyan, de vállalta az „ékes, szép koronát”, őszülő haját. Némelyek megdöbbentek, csodálkoztak rajta, de később elismerték, mennyivel jobban áll neki az ősz haj – szinte megfiatalítja, pedig Henriette nem tett mást, csak vállalta a korát.

A közhangulat nem kedvez az időseknek abban sem, hogy el tudják fogadni az öregséget, netán egy kicsit meg is tudják szeretni azt. De mi az, ami szerethető benne? – kérdezhetné bárki. A testi gyöngeség, a feledékenység, a kisebb-nagyobb fájdalmak és betegségek nyilván nem szerethetők, inkább csak elviselhetők.