Mit jelent ma keresztyénként gondolkodni?

Hajlamosak vagyunk ezt értékek mentén megfogalmazni, kiemelve a szeretet, az igazságosság, az alázat vagy az emberi méltóság fontosságát. Ezek önmagukban semmitmondóak, hiszen a humanizmus is magáénak vallja őket. Keresztyénként egyedi látásunk van Istenről, az emberről, a történelemről, a kultúráról, a tudományokról és a művészetről. Ez a mondanivaló nem értékek mentén, hanem a személyes Isten-kapcsolatban fogalmazódik meg, ebből fakad a mi sajátos világnézetünk.

Mennyire lehet ezt a világlátást összeegyeztetni más eszmék szemléleteivel – például a liberalizmussal?

Minden kevert megközelítés mögött a párbeszédre való törekvés áll. Nem jutunk előre, ha elzárkózunk a dialógus lehetőségei elől. A keresztyén identitású liberalizmus és konzervativizmus egyaránt megjelenhet politikai és lelkiségi szinten. Mindkét megközelítés leválasztja egymásról a keresztyén gondolkodás kapcsolati és világnézeti aspektusát. A keresztyén liberalizmus a személyes hit fontosságát hangsúlyozza, mintha ez csupán belső lelki valóság lenne, amely független a mindennapoktól, ahol más ideológiát is érvényesíthetünk. A keresztyén konzervativizmus a világnézeti aspektust hangsúlyozza, bizonyos értékek – család, nemzet – fontosságát megragadva, pedig a keresztyénség éppen a személyes Isten-kapcsolattól lesz nyitott, folyamatosan alakuló rendszer. A keresztyénség a feltámadásnál kezdődik, amikor leomlott a fal élet és halál, mulandóság és örökkévalóság, Isten és ember között. Ha az üres sírra tekintünk, rádöbbenünk, hogy nincs egy négyzetméternyi hely sem a világban, ahol Jézus Krisztus hatalma ne lenne győztes módon jelen. Ez a kiindulópont végtelen belső szabadságot ad arra, hogy bátran és magabiztosan mozogjunk az élet minden területén a családtól a hivatásunkon át a tudományokig. A többi világnézet, ha beemel is bizonyos elemeket, értékeket a keresztyénségből, nem tud mit kezdeni a feltámadás tényével és Krisztus totális igényével, aki egészen magának akar engem.