A Himnusz örökségének őrzője
Nemzeti imádságunk, a Himnusz szerzőjének élete örökre meghatározta Csorba Sándor irodalomtörténész pályáját. Nem készült Kölcsey-kutatónak, de Isten kijelölte elrendelt útját, amelyen azóta is hűségesen jár. Egy kollégája tartott volna előadást Kölcsey Ferencről a gimnáziumban, ám az illetőt sürgősen helyettesíteni kellett. Az igazgató a nemrég kinevezett fiatal tanárra testálta a feladatot. A többi történelem. Olyan lelkesedéssel, szakmai érdeklődéssel fordult a középiskola névadója, a magyar irodalom kimagasló alakja felé, hogy eleve elrendeltetett a kutatói életút. A magyar kultúra napja, január 22-e – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát – alkalmából beszélgettem az idén márciusban kilencvenegyedik évét betöltő, a professor emeritus címmel is elismert, nagy tekintélyű tanárral, kandidátussal, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjával.
TEGYETEK TANÍTVÁNNYÁ MINDEN NÉPET!
Csorba Sándor, a sárospataki diák elköteleződött Isten szolgálatára: ő a katedráról akarta átadni a tanítást, legyen az irodalom vagy angol nyelv. A felelősen gondolkodó és református hitét cselekvő módon megélő értelmiségit róla lehet a leghűségesebben megjeleníteni. Csorba Sándor szülőfaluja köré határt rajzoltak a trianoni döntéshozók: Szemerén született 1934. március 27-én (a település a mai magyar–szlovák határon fekszik). Az elemi iskolát Pest megye településein, Bugyin, Gyónon, Alsódélegyháza-pusztán végezte – mindig ott, ahol molnármester édesapja állást talált. Ez a vándorlás akkor szűnt meg, amikor 1944-ben Vilmányba költöztek.
A gimnáziumot pataki diákként járhatta ki. A Sárospataki Református Kollégium szellemisége, tanáraitól kapott erkölcsi tanítása termő talajra hullott. Nosztalgiával gondol az egykori falujárásokra, az adománygyűjtő körutakra (szuplikációk), és három nagy ünnep, a karácsony, a húsvét és a pünkösd diákszolgálataira, a mendikációkra és – a kor és a hely szokásai szerint református gimnazistaként is – a legációkra. Akkor találkozott először hitgyakorló családokkal, presbiterekkel. Ezek a kiszállások mélyítették a hitét, szilárdították az elköteleződését, rányitották látásmódját a világ működésére. Az irodalom iránti érdeklődését több fontos találkozás formálta. Az iskolai önképzőkörben vendégül látták Veres Péter írót, és a várbeli alkotótáborban megforduló művészek közül Máriássy Félix gyakorolt rá meghatározó hatást. Szelleme pallérozása mellett nagy gondot fordított a sportra, járási bajnokságot nyert a futballcsapattal, és letette a játékvezetői vizsgát. Soha nem érte be félmegoldással, hanem a lehető legtöbbre törekedett.
1953-ban érettségizett, és ősszel megkezdte tanulmányait a fővárosban, az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Magyart, történelmet és angolt tanult. Budán, az Eötvös-kollégiumban lakott, és a sárospatakihoz hasonló szellemiség magával ragadta. Tanárként tudta magát elképzelni, módszeresen készült a választott hivatás gyakorlására. Vágyott vissza öntudatra ébredésének helyszínére. Szabolcs-Szatmár megyében, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban kapott állást. Az akkori igazgató a kezébe nyomta a kulcsot – „Mától te vagy a könyvtáros!” –, és életre szóló szerelem bontakozott ki az olvasást addig is nagy becsben tartó ifjú tanár és a könyvek világa között. Többszörösen kitüntetett, örökös könyvtáros. Az első előadása után Kölcsey Ferenc munkássága, szellemi öröksége olyan kincsesbányát kínált számára, amely a magyar irodalomtörténet nagyjai közé emelte Csorba Sándort.
Megszámolni is nehéz, hány írást publikált a Himnusz szerzőjéről. Kölcsey Ferenc egybegyűjtött iratait rendezte sajtó alá a Magyar Napló sorozatban, az Írott Szó Alapítvány kiadásában, 2021-ben. Csemege a kutatóknak az a teljes anyag, amelyben a kor történelmi, közéleti, gazdasági, irodalmi kérdéseiről, eseményeiről, jogszabályokról, rendeletekről találhatnak levéltári pontosságú összeállítást.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!