„Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30) – vallott Jézus a titkok titkáról, a tökéletes kapcsolódásról, a szeretet teljességének csodájáról, amely minden egység paradigmája lehet. Társas lények vagyunk, közösségre van szükségünk ahhoz, hogy egyenként is boldoguljunk az életben. A közösség szinonimája pedig az egység, amely, mint az abroncs a hordót, összefogja azokat, akik egymással önként szövetkeznek. Azonban ez csak ott valósul meg, ahol a szeretet egysége és az egység szeretete, ha töredékesen is, de kitapinthatóan jelen van. Ez hídként köti össze a különálló szigeteket, az egyéneket, és hármas pillérre: alázatra, türelemre és elfogadásra épül. Ezek hiátusa a híd összeomlásához, a közösség felbomlásához vezethet.

Ahol nincs egység, ott kétség van, gyakorta kétségbeesés, békétlenség, sőt háború. Az individuumok korát éljük, amikor az egyén érdekei megelőzik a közösség érdekeit, ily módon utóbbiak egyre sérülékenyebbek, könnyen erodálódnak. Leginkább a családok és a gyülekezetek kitettsége nagy, már nincsenek többgenerációs együttélések, ezért telítettek az idősotthonok is.

Szóval ár ellen kell úsznunk, ha nem akarunk végleg elmerülni. A jövőnk, a megmaradásunk a tét, van miért harcolnunk, persze csak békés eszközökkel. Jézus a békesség fejedelmeként jött el erre a világra és akként is távozott. Engedjük Jézust Krisztussá növekedni bennünk és általunk! A felnőtt Megváltó bemerítkezik a Jordánba, szolidaritást vállalva velünk és tanúságot téve az Örökkévaló megbocsájtó, testünket-lelkünket tisztítgató szeretetéről. Mert ami ott történt, az valójában tisztulási rítus volt, amelynek spirituális hatásáról így vall Dávid az 51. zsoltárban: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! […] Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. […] Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!”

Miközben Jézus megkeresztelkedik, leszáll rá a Lélek, kiárad rá az Isten szeretete, és egy hang hallatszik: „Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm.” (Lk 3,22) Íme, a teljes, a tökéletes egység, az örökkévaló szeretet megbonthatatlan egysége. Ha Krisztust követjük, magunk is átélhetjük általa az istengyermekség valódi katarzisát, mennyei Atyánk türelmes, megbocsájtó, gyermekeiben gyönyörködő szeretetét.

Ebből a titokzatos és csodálatos egységből merítve képesek lehetünk mi is egymással valódi közösségben élni, széthúzás helyett összetartani, egymáshoz jó szívvel, testvérként kapcsolódni.