Romokból lett élő kövek: egy gondozó egyházközség első éve

Előfizetek

Jóleső kályhamelegben ülünk le beszélgetni a nagycsepelyi gyülekezet néhány tagjával. Koncz Eszter lelkipásztor felolvassa az aznapi igerészletet, amelyben Lukács beszámol arról, hogyan támasztotta fel Jézus egy özvegyasszony egyetlen fiát. A feléledés, a második esély nem ismeretlen a helyi reformátusok számára: hosszú alvó időszak után kelt új életre Nagycsepelyen Somogy vármegye első gondozó egyházközsége.

Több egyházkerületben is égető probléma az elnéptelenedő, demográfiai válságban lévő falvak és gyülekezetek helyzete. A teljes leépülés megelőzése és a még meglévő lelki közösségek felfrissítése érdekében a 2020-as évek eleje óta több helyen is alapítottak gondozó egyházközségeket. A Balaton déli partjától alig tíz kilométerre fekvő, somogyi lankákkal körbevett Nagycsepelyen több mint másfél évtizede nem szolgált olyan lelkész, aki helyben lakott volna. A közelség hiányában csak kéthetente tartottak istentiszteletet, nem volt lelkigondozás, gyerekmunka, gyülekezeti programok. Mindez az egykor többségében református lakosú község gyülekezetének elkerülhetetlen szétszéledéséhez vezetett, hiszen egy egész nemzedék (a mostani középkorúak) nőtt fel úgy, hogy nem volt része a mindennapjaiknak a gyülekezetbe tartozás. Ennek a folyamatnak általában az a vége, hogy a kis települések reformátusságát hozzácsatolják egy nagyobb, működő közösséghez.

A gyülekezetet idővel Hajdú Zoltán Levente, a szomszédos Szólád lelkipásztora karolta fel. A megmaradt egyháztagok tőle hallottak a gondozó egyházközséggé alakulás lehetőségéről, amely ugyan még kísérleti fázisban járt, de megőrizte volna a gyülekezet önállóságát. A megfogyatkozás ellenére még volt néhány olyan tősgyökeres nagycsepelyi református, aki a több száz éves templom udvarán szaladgálva nőtt fel, és fontosnak tartotta, hogy megmaradjon, sőt felélénküljön gyülekezetük. Közös megegyezéssel úgy döntöttek, vállalják a gondozó egyházközséggé alakulást. Egyetlen aggasztó kérdés maradt: ki akar egy négyszáz fős község lelkésze lenni?

Koncz Eszter lelkipásztor Fotó: Kiss László

Koncz Eszter kunszentmiklósi hatodéves gyülekezeti gyakorlata során sokat imádkozott, hogy megtalálja azt a szolgálati helyet, ahová Isten akarata szerint kell mennie. Tudta, mekkora felelősséget vesz magára egy önálló gyülekezet lelkipásztora, és fohászkodott, hogy az Atya készítse fel arra, ami előtte áll. Egy Pest megyei faluban, Tápiószelén nőtt fel, a jövőjét mindig is kis faluban képzelte el. Vonzotta a vízpart, Erzsébet-táborokban szolgálva pedig különösen is megszerette a Balaton környékét. Azt azonban sosem gondolta volna, hogy egyszer ide helyezi őt Isten lelki szolgálatba. Egy nap Hajdú Zoltán Levente kereste telefonon, aki Esztert önéletrajza alapján alkalmasnak gondolta arra, hogy Nagycsepely, valamint a hozzá tartozó Teleki és Kötcse lelkipásztora legyen. A fiatal nő felismerte a Szentlélek vezetését, és azonnal igent mondott az ajánlatra. Döntésében két gyermeke, Endre és Evelin is támogatták, emellett Balog Zoltán püspök is bátorította, együtt imádkoztak, hogy áldás legyen gyülekezeti szolgálatán.

Jó hangulatú gyülekezeti összejövetel: ének, sütemény, beszélgetés

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!