A főváros legnagyobb református templomába lépve azonnal az egyedi, hófehér márvány szószéken akadt meg a szemem. Az úrasztala felé sétálva pedig egy síremlék, az ólomüveg ablakok, majd a díszes kupola ragadta meg a tekintetemet – mintha nem is kálvinista templomban járnék. Visszafelé tekintve pedig az emeletes karzat, a csillogó orgonasípok látványa fogott meg. Kapunyitásra érkeztem, így volt időm nézelődni. Az alkalom kezdetéig botok kopogásától és orgonajátéktól vált hangossá a templom. A kántori szolgálatot látássérültek, Durgonics Tamás és Erdődy Viktor végezték.

Az istentiszteletet Nógrádiné Kovács Alexandra, a Vakmisszió szolgálatvezető lelkésze nyitotta meg: – Ennek az ökumenikus istentiszteletnek az a célja, hogy a keresztyén felekezetekhez tartozók, az Úr Jézusban hívők összegyűljenek, és együtt imádkozzanak. Tesszük ezt látók és látássérült emberek együtt.