A főváros legnagyobb református templomába lépve azonnal az egyedi, hófehér márvány szószéken akadt meg a szemem. Az úrasztala felé sétálva pedig egy síremlék, az ólomüveg ablakok, majd a díszes kupola ragadta meg a tekintetemet – mintha nem is kálvinista templomban járnék. Visszafelé tekintve pedig az emeletes karzat, a csillogó orgonasípok látványa fogott meg. Kapunyitásra érkeztem, így volt időm nézelődni. Az alkalom kezdetéig botok kopogásától és orgonajátéktól vált hangossá a templom. A kántori szolgálatot látássérültek, Durgonics Tamás és Erdődy Viktor végezték.

Az istentiszteletet Nógrádiné Kovács Alexandra, a Vakmisszió szolgálatvezető lelkésze nyitotta meg: – Ennek az ökumenikus istentiszteletnek az a célja, hogy a keresztyén felekezetekhez tartozók, az Úr Jézusban hívők összegyűljenek, és együtt imádkozzanak. Tesszük ezt látók és látássérült emberek együtt.

Hisszük és valljuk, hogy Jézus Krisztusban mi testvérek vagyunk – hangsúlyozta, majd a 2025-ös év jelentőségére hívta fel a figyelmét a közel százfős gyülekezetnek, hiszen idén ünneplik a Braille-írás és a vak gyermekek oktatásának kétszázadik évfordulóját. A magyar pontírásos Biblia százéves jubileumáról is megemlékeznek majd, amelynek sokszorosításához a decemberben adományozott Braille-nyomtatógép jelentős segítséget nyújt a Vakmissziónak. Az istentisztelet liturgiai elemeivel különböző keresztyén felekezetekből érkezők szolgáltak.

Győri Gábor Dávid evangélikus lelkész fohászkodott, az igehirdetés szolgálatát Bieber József plébániai kormányzó végezte. A hívek könyörgését Kapin István görögkatolikus pap vezette. A lekció és a textus felolvasását, valamint az imádságokat és az énekeket, verseket az ország különböző pontjáról érkező látássérült testvérek olvasták fel, adták elő, megosztva Istentől kapott talentumaikat a gyülekezettel.

A köszöntések sorát Kósa Ádám fogyatékosságügyi államtitkár kezdte, aki – hallássérült lévén – jelnyelven, tolmácsa segítségével osztotta meg a gondolatait. Kiemelte, hogy Magyarországon több mint nyolcvanhatezer látássérült ember él, őket is segítve jött létre szeptemberben az önálló fogyatékosságügyi államtitkárság. Megemlítette, hogy 2017 óta több milliárd forintot költött a kormány a fogyatékossággal élők mindennapjainak megkönnyítésére, valamint épületek felújítását és újjáépítését, továbbá vakvezető kutyák kiképzését is támogatták. Kitért a fogyatékossággal élők munkavállalásának kibővült lehetőségeire és az egyházi szervezetek, missziók fontosságára is.

A köszöntések sorát Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója zárta. – Mindig kitüntetett pont az évben a misszió számára, amikor itt együtt lehetünk, felekezetre való tekintet nélkül, a Krisztus-test tagjai. Ez mindig nagy-nagy örömforrás. […] Kevés olyan alkalom van ebben az országban, testvérek, amikor a Krisztus-test egysége származásra, felekezetre, etnikai hovatartozásra, politikai meggyőződésre tekintet nélkül megtapasztalható és kitapintható. Nekünk ennek egységére és naponkénti megélésére olyan szükségünk van, mint egy falat kenyérre – osztotta meg a gyülekezettel gondolatait az efézusi levél egy Igéje és Elizeus története alapján. „…és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között…” (Ef 1,18)

A Himnusz és az áldás előtti záróének a 290. dicséret volt: „Vezess, Jézusunk, s véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged; fogjad a kezünk, míg megérkezünk.” Különös többletjelentést kap ennek az ismert éneknek az első versszaka a Vakmisszió évnyitó istentiszteletén… Az alkalom után a gyülekezeti teremben szeretetvendégségre hívták az egybegyűlteket.