„Kicsi katicabogár, gyere, itt az ujjam vége...” – zengjük az újpesti gyülekezet termében, a gyermek-istentiszteleten Ilike nénivel. Kedves hangja szeretettel vezeti az apróságok bukdácsoló énekét. Hirtelen vágás: ugyanitt jól titkolt irigységgel hallgatom a karácsonyi ünnepségen hegedülő, fuvolázó, trombitán játszó gyerektársaimat. Szép kis arcukon fénylik a koncentráció, büszke szüleik meghatottan figyelik a műsort.

Újabb snitt: a gyülekezet énekkarában próbálok lépést tartani az aranytorkú ifjúsággal. Inkább csak öröméneklés ez részemről, mint valódi produkció, igyekszem beolvadni a „közösbe” elbújni a legszebb hangú lányok csilingelő szopránja mögé. Ismét felugrik egy emlék: hűvös falú vidéki templomban játszik az orgonán az unokatestvérem.