Én, világ, egyház – és ami köztük van
Valami mélyen megváltozott a világban – és talán bennünk is. Ma már nem az a kérdés, hogyan magyarázzuk el az egyházat a világnak, hanem az, hogyan magyarázzuk el a világot az egyháznak – figyelmeztet Carl R. Trueman A modern én felemelkedése és diadala című könyvében. Az én korlátlan szabadságának és önkiteljesítésének ideológiája elmosta a rend határait, szétzilálta a teremtettség kereteit, és az emberi méltóságot is egyre inkább a vágyakhoz igazítja. De vajon felismeri-e az egyház, milyen korban él? És képes-e megszólalni – hitelesen és hűségesen – ebben az identitásában megingatott, önmagát kereső világban? Trueman szellemtörténeti elemzése nyomán Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke segít eligazodni a jelenkor szellemi és lelki küzdelmeiben – azokban a folyamatokban, amelyek az egyházat is formálják.
Mit mutat meg Trueman az emberről, amit az egyháznak is komolyan kell vennie?
Trueman átfogó szellemtörténeti elemzésben tárja fel azt a kultúrát és gondolkodásmódot, amely meghatározza korunk emberét. Szerinte a hitvédelem jelenleg elsősorban azon múlik, mennyire értjük meg azokat a mélyebb eszmei folyamatokat, amelyek a mai kulturális átalakuláshoz vezettek, és amelyek között az egyháznak is meg kell találnia a hangját.
Csak így szólíthatjuk meg az embereket az örömhírrel és az abból fakadó örökkévaló értékekkel. Sőt, megkockáztatom: miközben erre törekszünk, önvizsgálatot is kell tartanunk, hogy felismerjük, ezek a szellemi áramlatok már miként hatottak ránk, hogyan szivárognak be az egyház belső életébe. Rendkívül bonyolult és ellentmondásos jelenben élünk.
Éppen ezért van szükség olyan történeti távlatokat nyitó elemzésekre, amelyek, még ha szükségszerűen sarkítanak is, képesek kirajzolni a folyamatok ívét, és világossá tenni a főbb gondolati vonulatokat. Ezért Trueman könyvét is, amely egyébként igazán eszméltető és döbbenetesen igaz, érdemes árnyaltan olvasnunk. Mert minden szélsőségesség romboló lehet, szemben azzal a krisztusi evangéliummal, amely Isten szeretetéből fakad, és mindig az életet – annak teljességét – szolgálja, abban a rendben, amelyben megteremtette ezt a világot, és benne az örökkévalóság tágasságába helyezte az embert.
Korunk eszmei hatásrendszerének megismerése soha nem jelenti a megfelelést a világnak, annak kiszolgálását, de üdvösségének szolgálatát igen. Azonban a végső cselekvő maga a mindeneket szépen intéző, kiválasztó és mindeneket eredeti akarata szerint helyreállító Isten.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!