Mit jelent önöknek a szülőföld?

Gábor: Azt a táptalajt, gyökérzetet, ahonnan elindultam. A szülőfalumban kereszteltek meg, a szüleim ebbe a gyülekezetbe vittek, Isten itt hívott el. Jóval azelőtt számított rám, hogy ez bennem tudatosult volna. Alapos keresztyén tanítást, bibliaismeretet szívtam magamba. Ennek fényében végzem ma a szolgálatomat, tudván, Isten megáldja azt a munkát, amelyet az erdélyi-partiumi közösségekben végzek.

Brigitta: Ragaszkodom a szülőföldemhez, ahol felnőttem, ahol férjhez mentem. Ideköt a táj, az ősi gyökerek, a család, a hazaszeretet, a falum fehér falú temploma, ahová vasárnaponként kézen fogva mentünk az istentiszteletre. Sehol másutt nem kapom meg azt a nyugalmat, mint otthon. Nem tudom, hova vezet majd Isten, de azt igen, hova tartozom. Egy fiatal lelkészpár ezernyi tervet sző.

Milyen életpályához hívták segítségül Istent?

Gábor: Ő hívott el minket! Mindig is kerestük az akaratát, egész életünkre nézve. Ennek alapján választottunk hivatást – kerestük, miként tudna minket felhasználni országa építésében. Felismerve talentumainkat, azokat szeretnénk kamatoztatni, így kötöttünk ki mindketten a lelkipásztori szolgálat mellett.

Brigitta: A nagymamám azt tanította, bármihez fogok, előtte imádkozzak. Ma is így teszünk, legyen szó családról, lelkészi szolgálatról, kétkezi munkáról, személyes hitharcokról, élethelyzetekről. Az Úr közelében szeretnénk maradni, akkor a ránk bízott feladatokat az ő akaratából és kegyelme által meg tudjuk valósítani.

Mit vár az Isten Gombos Gábortól és Brigittától?

Gábor: Röviden: amit ránk bíz, végezzük el hűséggel és becsülettel. Bővebben: mi ennek fényében szolgálunk az Úrnak, mint akik tudják, hogy megbízásukat tőle kapták. Az ő akaratát keresve találtunk egymásra Brigittával, 2021 nyarán keltünk egybe. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület döntése értelmében Brigitta önálló parókus lelkész lett Angyalkúton, én az Aradi Református Egyházmegye esperesi segédlelkészeként ölthettem magamra a palástot. Vasárnaponként két-három, esetenként négy-öt feladatot látok el. Az úgynevezett beszolgálói keretben a kilencven kilométerre levő Borossebesen egy évig számítottak rám… Könyveltem az eklézsiának Arad-Belvároson, beszolgáltam Arad-Mosóczon, egyházmegyei levéltárosként rendszereztem, gyűjtöttem az iratokat Aradon. Pályázatokat írtam, nyári táborokban és még ezernyi területen szolgáltam.

Brigitta: A legációkban gyakran kaptam azt az Igét: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (Lk 16,10) Akkor még nem értettem, ám amikor a hatodév végén elmondták, melyik gyülekezetbe kerülök, kértem Gábort, nézze meg a térképen, egyáltalán Romániában van-e az a település. Az otthonomtól kétszázötven kilométerre található szórványvidék, szórványgyülekezet. Isten megtanított úszni a mély vízben. Mit kezdjek öt vallásórással (sokszor három nemzetből érkeznek), egy kezdő, egy haladó konfirmandussal, akik kezdetben el sem jöttek?! Prédikáljak harminc embernek vasárnap, noha otthon az ötszöröse jött el istentiszteletre? Átvirrasztott éjszakák és imák után Isten kiformálta bennem: maradjak hű a kevésen!

Mit jelentenek önöknek a magyarságot lelkileg és szervezetileg összekapcsoló egységnapok?

Gábor: Az együttműködés kiemelkedően fontos mind az anyaországgal, mind a Kárpát-medencei és az egész világon élő magyarsággal. Református hitünk, anyanyelvünk, nemzeti kincseink, kulturális hagyományaink összekötnek, eltéphetetlen szálak. Jó érzés megerősíteni, hogy egyek vagyunk örömben-bánatban! Zsoltáraink, dicséreteink, Bibliánk, liturgiánk a határ mindkét oldalán ugyanaz. Isten Igéje megszólít, felemel, megszentel. Együvé tartozásunkat nyilvánítjuk ki az egységnapokon.