Közös álmot vinni Isten elé
Miért van szüksége egyházunknak stratégiára? Érdemes-e egyházvezetői ciklus vége felé is elkezdeni ezt a hosszú távú munkát? Győri-Daniné Tóth Anett és Varga Emese lelkipásztorokat kérdeztük, akik a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának egyházstratégiai munkacsoportja kérdéseivel és céljaival indultak országjáró körútra.
Varga Emese lelkipásztor az egyik hajtóerő a stratégiai munkacsoport mögött. A feladatot egyenesen Jézus megbízásától vezeti le.
– A missziói parancs nem veszít az aktualitásából. És azt tapasztaljuk lelkészek-gyülekezetek között járva, hogy mindenki igyekszik is eleget tenni neki a maga módján, de sokszor úgy tűnik, a különböző sejtek: emberek vagy intézmények között nincs kapcsolat, nincs meg a közös látás – magyarázza. Annak, aki szeretne eljutni valahová, két dolgot kell tudnia a tájékozódáshoz: hol áll most és mi a cél. Emese véleménye szerint minden rendszerben fontos a céltudatos működés, az egyház felülről kapott megbízatásával pedig még nagyobb rajtunk a felelősség e téren.
Vizsgálódásuk a gyülekezeti szinttől kezdődően szeretné felölelni az egész egyházi űködést. Győri-Daniné Tóth Anett lelkipásztor elsősorban a gyülekezeti szintet részletezi. – A legutóbbi népszámlálási adatok drámai csökkenést mutatnak az egyházi kötődés terén – ez könnyen elbizonytalaníthat minket. Való igaz, a népegyházi keretek évtizedek óta lassan bomlanak, de még mindig van bennük olyan erőforrás – szellemi, lelki és közösségi tőke –, amelyre bátran építhetünk. Most még megragadhatjuk ezt az örökséget, hogy ebből kiindulva, de új lendülettel formáljunk élő és hitvalló közösségeket. Nem az a célunk, hogy a népegyházat és a hitvalló egyházat szembeállítsuk egymással, hanem hogy a kettőt egymásra építve haladjunk előre: a meglévő keretek megtartásával, de evangéliumi tartalommal feltöltve.

Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!