Dobos Károly: A református ifjúsági munka programja

(Kálvinista Szemle, X. évf., 13. szám, 1929. március 30.)

II. Tisztázandó fogalmak

Bár már egy alkalommal érintettük ezen a helyen, most azonban szeretnénk bővebben tisztázni néhány fogalmat a református ifjúsági munkával kapcsolatban.

Állapítsuk meg, hogy mit kell értenünk református ifjúsági munka alatt. Csak diákok között folyó munkát-e? Nem. Református ifjúsági vagy RKIE-munka alatt értenünk kell a már megkonfirmált ifjúság között végzett munkát 12 évtől 25-ig vagy még feljebb. Tehát az egész gyülekezet egész ifjúsága között végzett munkát. Mert nagyon tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy az a megkonfirmált 12-14 éves ifjú már kész református keresztyén jellem, s most már az egyháznak nincs semmi további kötelessége vele szemben. Ezzel szemben éppen a legmeghatározóbb korban, a serdülő- és ifjúkorban, amikor a legtöbb ifjú megválasztja életirányát, van igen nagy szükség arra, hogy támogassuk, irányítsuk az ifjakat.

Nem hagyhatjuk ifjainkat egyedül és tanácstalanul, vagy éppen rossz tanácsadók irányítása alatt az életük keresztútjánál. Elsősorban az egyház kötelessége, hogy elősegítsük számukra az Élet Fejedelmével való öntudatos találkozást és az egyetlen Igaz Útnak a megtalálását. Mert Jézus Krisztusnak a serdülő és növekvő ifjak számára is van mondanivalója.

Egyházainknak erőteljesen bele kell vinniök a református köztudatba, hogy lejárta magát az az idő, amikor természetesnek vették a reformátusok, hogy a gyermekek és öregek „vallásosak” legyenek, ellenben az ifjak szabadon „tombolják ki” magukat. Isten számít a magyar református ifjúkorára is, nem csak gyermek- és öregkorára. Istennek szüksége van a magyar református egyház újjáteremtésében még el nem tékozolt tüzes, fiatalos energiákra is az összeszedett „élet-maradékok” mellett. (Folytatjuk.)