Egyre több kutatás foglalkozik ma a lelki egészség kérdésével, sokan érzékelik ugyanis, hogy az elmúlt évek bizonytalanságai, világpolitikai történései olyan jellegű kérdéseket, nehézsége - ket hoztak a felszínre, amelyekkel elkerülhetetlen foglalkozni. Bár a social mediát böngészve csupa elégedettnek tűnő arc köszön vissza, az emberekkel beszélgetve általában más kép rajzolódik ki. Gyakran hallunk lelki fáradtságról, szorongásról, a jövővel kapcsolatos félelmekről. Egy 2022-es tanulmány sze - rint a magyarországi fiatalok legégetőbb problémája a bizony - talanság és a kiszámíthatatlan jövő.

A BELSŐ ŰR

Ez az instabil állapot állandó mentális megterhelést idéz elő, amely hozzájárul a kiégés kialakulásához. – A bennünk rejlő, mélyről fakadó hiány egyik tünete a kiégés. Rövid távú meg - oldásokkal próbáljuk Istent pótolni, de ezekből egyre több kell, ami csak egyre túlterheltebbé tesz – mondja Závodi Zuzsanna, majd hozzáteszi: ezt a hiányt sokszor magunk próbáljuk pótol - ni, kitölteni különböző elfoglaltságokkal és a teljesítményünk - kel. – Pedig az űr betöltése Istentől kapott ajándék. Ennek elfogadása tényleg sokszor hiányzik: az a kegyelmi szál, amely az ürességemet Isten által kipótolttá teszi. Hiányaink betöltésének reményében sokan a munkához fordulunk, a teljesítménykényszer szinte állandó.

– Valljuk be, a túlterheltséggel mindannyian küzdünk. Én is, a lelkipásztori szolgálatban – mondja Závodi Zsuzsanna, aki ennek okait is kifejti: az emberben létezik egyfajta külső tükör, talán nem is a sajátja, és mintegy elvárásként működik. – Szerinte ha ettől a tükörtől meg tudnánk szabadulni, más lenne a helyzet.

SOLI EGO GLORIA

Református közegben sokszor tűnhet úgy, hogy az átlagosnál is jellemzőbb az említett teljesítménykényszer. Nehezen pihenünk meg, a munkát igyekszünk az elvártnál is lelkiismeretesebben végezni, a kiégés kérdése így különösen releváns. – Ezt nevezzük protestáns munkaetikának, amely valóban jelen van az életünkben. Sok lelkész életében is erőteljesen hat – erősíti meg a felvetést beszélgetőpartnerünk.

– Mintha a jól elvégzett munkánk mellé még egy csillagot is ki kellene érdemelni. Pedig nekünk elég az az egy is, amely Jézus eljövetelét jelezte. Ennek kapcsán a visszacsatolásra való vágy is megjelenik, hiszen mindannyian szeretünk dicséretet kapni, büszkék lenni az eredményekre. – Csendesen, Isten dicsőségére tenni a dolgunkat bizony nem könnyű. Ahogyan mondani szokás, olyan globális faluban élünk, amelyben minden kikerül a közösségi oldalakra, és mi, reformátusok is hajlamosak vagyunk a soli Deo gloriát átváltoztatni soli ego gloriára. Pedig sokat gyógyíthat a lelkünkön, valamint az önmagunkkal és az Úrral való viszonyunkon, ha elfogadjuk, hogy a sikereink is Istentől erednek – állítja a szakember.

ÖNAZONOSSÁG ÉS ELVÁRÁSOK

Az én, az egó felerősödése is párhuzamba hozható a kiégéssel, hiszen amikor a saját valóm kerül a gondolkodásom középpontjába, megnőnek az elvárásaim, a mércéim egyre magasodnak. Tökéletességre törekvésünkben pedig látszólag nehezen férnek el a hibák és az elbukások. Závodi Zsuzsanna szerint az énközpontúság és individualizáció már régóta kísér bennünket.

– Mi akarunk megtenni magunkért mindent, és nehezen hisszük el, hogy nincs erre szükség, nem kell mindent kontrollálnunk. Sőt, ha sikertelenséget élünk át, ha belemegyünk a mélységbe, és megéljük azt az útvesztőt, ha a bajon szép csendben keresztülmegyünk, az akár sokkal inkább tanít. Jó néhányszor láttam egy-egy trauma átélésekor: az illető ahelyett, hogy úgy állt volna hozzá, nem baj, ezt most átélem, benne maradok, amíg kell – inkább gyorsan valamilyen élményt keresett. Például szabadságot vett ki, nagyobb társaságot igyekezett találni,