Szikrázó, május végi napsütésben nyomjuk le a Litéri Református Általános Iskola kovácsoltvas kapujának súlyos kilincsét. Miközben áthaladunk az udvaron, a gyerekzsivajból ki-kihallatszik a református köszönés: „Áldás, békesség!” Szemben a kapuval már nem a pár éve még régi, roskatag épület fogad, hanem modern, kétszintes építmény. Kétszárnyú ajtaján belépve a kör alakú aulába érkezünk, ahol éppen pedagógusnapon köszöntik az intézményben oktatókat.

MEG NEM BÁNT ÁTVÉTEL

– Hosszú, küzdelmes időszak áll mögöttünk – tekint ki az igazgatói iroda hatalmas ablakán Szabó J. Róbert, a fenntartó Litéri Református Egyházközség lelkipásztora, a Veszprémi Református Egyházmegye esperese. – Mintegy hét éven át próbáltunk forrásokat találni a fejlesztéshez – magyarázza meg előző kijelentését az iskola lelki vezetője. Vele és lelkipásztor-hitoktató feleségével, Szabóné Mayer Melindával az intézmény történetéről, gyülekezethez fűződő kapcsolatáról beszélgetünk, amíg a pedagógusok köszöntése zajlik.

Az esperes szerint, Istennek hála, Litér gyönyörűen fejlődött az elmúlt években, fiatal családok költöztek a faluba, egyre több gyermek járt a helyi óvodába. – Ezekből a számokból már lehetett sejteni, hogy egy idő után – körzeti iskola lévén – párhuzamos osztályokat kell majd indítanunk. De azt is láttuk, hogy az infrastruktúránk nem fogja elbírni a megnövekedett létszámot. Lépnünk kellett, de hosszú távban gondolkodva nem kis, ideiglenes épületet akartunk, hanem olyat, amely több évre megoldja a helyproblémánkat, továbbá megjelenésében, funkciójában is méltó helyet teremt a lassan háromszáz éves litéri református oktatásnak – foglalja össze koncepciójukat Szabó J. Róbert.