Jézus elhívja első tanítványait, a két testvérpárt. Meglátja Simont és Andrást, megszólítja őket, amikor éppen bevetették a hálókat: , Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket." (17) Erre otthagytak mindent, és vele mentek. A Zebedeus fiait később szólította meg. Munka után mosták hálóikat, apjukat és a velük dolgozó legényeket otthagyva követték őt (20). Közülük hárman lettek a tizenkettőből Jézus belső körének tagjai, Péter, Jakab és János, akiket néha külön is maga mellé vett. Micsoda erő volt Jézus hívásában, hogy ilyen mindent megváltoztató, egzisztenciális döntésre késztette őket! Mi kit követünk ehhez hasonló teljes önátadással? Csak a magunk ösztöneit és pillanatnyi érzelmeit vagy hangos divatdiktátorokat és véleményvezéreket? Harsány szónokokat, felszabadító ígérgetéseket, erőszakos vitákat, amelyek indulatokkal fertőznek meg minket is? Álmainkat, értelmes célokat vagy rövid távú sikereket, gyorsan szerezhető gazdagodást, kényelmet, hogy mindig jól járjunk? Megragadott már Krisztus elhívása úgy, hogy mindent veszni hagyjunk, mint Pál apostol? (Fil 3.8) Ő szól. Követjük? Tanuljuk Jézustól, hogyan kell halászni?

Móz 31

394. dicséret

Tanítványaival Jézus a maga városába, Kapernaumba megy. Szombaton a zsinagógában kezd tanítani Isten királyságáról, uralmáról, a megtérésről, amely nemcsak bűnbánat, hanem Istenre figyelés, maradéktalanul. Hallgatói mind érzékelték, mennyire más ez az igehirdetés. Nem a szokott írásmagyarázat, hanem Isten ígéreteinek megvalósulása. Az idők teljessége ez, ahogy Pál írja: ,amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk" (Gal 4,4—5) Isteni hatalom és éltető erő jelent meg Jézusban, és nem csak a tanításában. Ezt példázza a beteggyógyítás. Egy tisztátalan lélektől megszállott rátámadt Jézusra, annyira hadakozott a tiszta ellen, tiltakozott ,az Isten Szentje" ellen (24). Jézus rendet teremtett a káoszban, a zűrzavartól szenvedő emberben. Megvalósult ott az Isten országa, mert hatalmával legyőzte a beteget gyötrő gonoszt. Teremtő erején és gyógyításán még inkább megdöbbentek az ott lévők. Félelmetes: , Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek..." (27) Gyorsan elterjedt a híre Galileában.

Móz 4

56. zsoltár

Milyen viszonyban állt Simon Péter az anyósával? Nem tudjuk, mindenesetre a nehéz helyzetek közelebb hozhatják egymáshoz az embereket. A szükség törvényt, feszültségeket old és bont. Csak vigyük azokat Jézus elé: közelebb kerülünk hozzá és egymáshoz. „...megfogta a kezét...” – Jézus „kézrátétele” hatalmának jele, érintése nyomán egyik pillanatról a másikra elmúlik a hideglelés. „…ráparancsolt a lázra…” (Lk) – „kordában tartotta az ítélet eszközét” (Kálvin), és feloldozta az ítélet alól. „Kézen fogva felemelte” (Károli), hogy az Atyának ajánlja, s tőle kegyelmet és szabadulást szerezzen. Így fog kézen, állít talpra bennünket is nyomorúságunkból Urunk, ha behívjuk az otthonunkba, és kezébe tesszük le a szeretteink és a magunk életét! Mivégre kellett Péter anyósának meggyógyulnia? – „...elhagyta a láz, és szolgált nekik” – Jézus szolgálatra gyógyít! Képessé tesz arra, hogy szolgáljunk a másiknak azzal, amire éppen szüksége van úgy, ahogyan ő is tette: szíves el- és befogadással, hosszútűréssel, békéltetéssel, örömmel, jósággal, szelídséggel, hűséggel, mértéktartással. Szolgálatra gyógyít, kihozva a halálból az életre, hogy mondhassuk: ő az, aki talpra állít, ő a feltámadás és az élet! Hála legyen azért a kézért, amely ma is „kézen fog s vezet világos utakon”!

1Móz 5,1–6,8

12. zsoltár

Betegek, megszállottak, „az egész város összegyűlt az ajtó előtt”, mint manapság a rendelőkben. Kérdezhetjük: van-e teljesen egészséges ember közöttünk? Károli a „betegesek és ördöngösök” kifejezést használja, akik „sínylődnek, gonoszul van dolguk”. Nem egyszeri, hanem újra és újra visszatérő állapot ez. Lehet minden leletem negatív, még sincs rendben az életem. Olyan nyomorúságok ezek, amelyeknek nem tudunk parancsolni. Amikor az embernek tartás nélküli az élete, befolyásolható, küzd önmagával, démonjaival, a többiekkel, akkor keresi azt, aki megszabadíthatja, akibe kapaszkodhat. Milyen más lenne, ha annál keresnénk a biztonságot, aki valóban tud s akar segíteni! Amikor Jézus megálljt parancsol a betegségeknek, démonoknak, azt jelzi, neki van hatalma mindezt megcselekedni. Mégsem gyógyított meg minden nyomorúságot, mert akkor elég lett volna, ha csupán helyi érzéstelenítést végző csodadoktor. Ő azonban azért jött, hogy az Istennel és önmagával szembefordult egész emberiséget az általa megrontott világgal együtt megmentse és új életre támassza. Erre a szabadításra mutat a kereszt és az üres sír. „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53,5)

1Móz 6,9–7,24

124. zsoltár

Fertőző betegeket, tisztátalan embereket tilos volt megérinteniük a zsidóknak. Számunkra is vannak „leprás”, kellemetlen emberek, akiket elkerülünk. Léteznek kínos ügyek, nehéz témák, anyagi kérdések, amelyeket – a „békesség kedvéért” – sokszor a munkahelyen, baráti körben, az egyházban, gyülekezetünkben, sőt a családban sem szeretünk érinteni. Miért? – Talán mert van a megoldatlan ügyeknek, lehetetlen helyzeteknek olyan szintjük, amellyel már nem tudunk, nem akarunk mit kezdeni. Félünk, hogy kifognak rajtunk, megfertőznek, bepiszkítanak, legyűrnek, befolyásolnak és kibillentenek viszonylagos biztonságunkból. Lehet, hogy éppen bennünket kerülnek így. Pokolian nehéz helyzetek ezek. Mit lehet itt tenni? Hiszen gyengék vagyunk, a „lepra” erősebb nálunk. Mai Igénk betege nem adta fel a harcot. Felrúgva minden józan belátást odaférkőzött Jézushoz, és lábai elé borította életének egész tragédiáját, mondva: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézus pedig akarta, „megszánta és megérintette” […], és megtisztult”. Ő nem fél, hogy ráragad a lepra, hiszen erősebb nála. Bennünket is megtisztíthat mindenféle tisztátalanságunkból, ha elé borulunk! Számára nincsen érinthetetlen ember, téma, ügy. Ami embereknek lehetetlen, az számára lehetséges. Hiszed-é ezt?

1Móz 8

721. dicséret

Beszédes jelenet játszódik le a szemünk előtt mai Igénkben. Jézus általában nyilvános helyeken működött, most azonban abba a kapernaumi házba gyűlik egyre nagyobb tömeg, ahol „otthon” volt. Kegyesek és hitetlenek, keresők és helyezkedők, és „ott ültek néhányan az írástudók közül” is, akik lesték, miként köthetnének bele – a magánszférát sem tisztelve nyomulnak hozzá. Jézus engedi megsérteni személyes szabadságát, ebédidejét, mindenkinek rendelkezésre áll, ott és akkor is Igét hirdet. Azt akarja, hogy inkább az Igére figyeljenek, hogy a jelek nagy bősége el ne nyomja a tanítást (Kálvin). Ezt a képet töri meg a meghökkentő esemény: egy bénát négy társa a lapostető megbontásával engedi le a szoba közepére. A hit és szeretet leleményes, megtalálja a módját, hogyan férjen Jézushoz akkor is, ha a „hivatalosok” és bámészkodók elállják az utat. „Látva hitüket” – az eredeti szöveg jelentése: Jézus látta a segítők hitében a béna hitét is. „Soron kívül”, szava hatalmával hirdet bűnbocsánatot ennek az embernek és állítja őt talpra. Csak a bűnbocsánat békíthet meg Istennel és egymással, hogy aztán talajt kaphassunk a lábunk alá. Vajon képmutatásommal akadályozom a Jézushoz jutást, vagy utat török hozzá a rászorultak számára is?

1Móz 9

141. zsoltár

Róma a birodalom jól kiépített útjain tartományok, városok határainál is vámszedőhelyeket alakított ki, annak jogát árverésen adták bérbe helyieknek. Kapernaum közelében akkor a bérlő fővámszedőknek a befolyt pénzt Heródes Antipász negyedes fejedelemnek kellett befizetniük. Lévi/Máté ilyen helyen volt alkalmazott. Ezek az emberek saját zsebre is dolgoztak, és jócskán meggazdagodtak. A nép őket idegen hatalmat kiszolgáló bűnösöknek tartotta, akikkel tilos volt az érintkezés. Sokak füle hallatára mondja Jézus éppen egy ilyen embernek: „Kövess engem!” Állj fel, válaszd az életet! Lévi életében ez a felszólítás lett a teljes uralomváltás pillanata. A mammon emberéből Jézus embere lett. A megkötözöttségekből saját erőből nem lehet kitörni, csak egy elképzelhetetlennek tűnő isteni vonzóerő által. Jézus lénye ellenállhatatlan, szava újjáteremt és új útra hív. Még egy ilyen átkozott életet is áldássá tehet (Máté = Isten ajándéka). Nem normális dolog az „igazaknak” a „bűnösökkel” szóba állni, hát még egy asztalhoz ülve közösséget vállalni velük! Vajon a tanítványok nem ezekkel a gondolatokkal mehettek be abba a házba? Pedig Jézus éppen hozzánk, bűnösökhöz jön, a mi asztalunkhoz is leül, közösséget vállal velünk, és minket is szólít: „Kövess engem!”

1Móz 10

1. zsoltár