Egy imádkozó asszony a múltból
Miért ragadhatott tollat egy XVIII. századi nemesasszony, hogy élete megpróbáltatásairól beszámoljon? Mi vehette rá, hogy fohászait papírra vesse? Az 1700-ban született Bethlen Kata esetében akár a családi hagyomány is közrejátszhatott, hiszen rokonságának több tagja jelentős irodalmi életművet hagyott hátra. A Kolozsvárott 1762-ben megjelent Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid leírása tulajdonképpen bizonyságtétel. Egy sok nyomorúságot megélt asszony gondolatai, aki így összegezte sorsának alakulását: „…mindezeket az én jó Istenemnek kegyelme győzte meg énáltalam: melyekben hasonlatos voltam a Mózes csipkebokrához, amely noha erős tűzben égett, de meg nem emésztetett.”
Bethlen Sámuel küküllői főispán és borsai Nagy Borbála öt, felnőttkort is megért gyermeke között Kata az egyetlen leány, apja halálakor még csak nyolcesztendős. Az írói tehetség nem volt ritka adomány a családban, a felmenők közt találjuk a történetíró Bethlen Jánost és a memoárírő Bethlen Miklóst is. Anyja báró Haller Istvánnal kötött házassága idején határozta el, hogy a tizenhét éves hajadont mostohafiához, a katolikus Haller Lászlóhoz adja feleségül. A más vallásúval kötött frigy ellen tiltakozó leányt kitagadással fenyegette, ezért kénytelen volt elfogadni a jegygyűrűt.
Az 1744-től írott visszaemlékezések tanúsága szerint az ifjú ara így tekintett jövendőbelijére: „Férjem mind szép úri familiájára nézve, mind pedig maga személyére nézve illendő és elegendő szerencse is lett volna, ha velem azonegy hitben és vallásban való lett volna.” Haller László szerződésben tett ígéretet, hogy nem fogja feleségét vallása miatt zaklatni, s leánygyermekeik követhetik anyjuk hitét. Öt évig tartó együttélésük alatt két ikerfiuk és egy leányuk született, házat tartottak fenn Szebenben és Fejéregyházán.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!