Borongósan induló vasárnapon csatlakozunk az istentisztelet hallgatóságához, a közel száz férőhelyes templom nagyobb részében foglaltak a székek. A gyülekezet lelkipásztora, Hornyák Julianna Pál apostol Korinthusba írt második levelének negyedik fejezete alapján szól a gyülekezethez: „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.” Később, a nap során a beszélgetésekből kiderül, hogy ennek az Igének itt nem csupán hallgatói, hanem megtartói is vannak szép számmal.

MEGSZÓLÍTANI MINDEN KOROSZTÁLYT

A gyülekezeti napokon rendszerint elhangzik egy-egy aktuális témára reagáló előadás vagy ismert reformátusok bizonyságtétele, missziói beszámolója. Ez alkalommal Pöltl Ákos kutató, családbiztonsági szakértő beszél a mobilfüggőségről, rámutatva hallgatóságának a kiútra is e káros szenvedélyből. A hátsó sorokban ülve látjuk, ahogy a gyerekek össze-összesúgnak, mosolyognak vagy épp meglepett arccal figyelik a kutató szavait, de mi, felnőttek is többször találva érezzük magunkat.

– Örülök, hogy a tizenkét év körüli fiúknak egy kis karéja is meghallgatta az előadást. Úgy gondolom, ez hasznosabb volt most számukra, mint valamilyen játékkal elütni az időt. Veszélyeztetett korosztályba tartoznak: szükséges használniuk a telefont, de nehéz a féket behúzni. Amit valószínűleg a szüleik is sokszor elmondanak otthon – hogy a szabadidejüket sokkal értelmesebben, kreatívabban is el lehet tölteni, mint egyszerűen a telefont nézni –, itt egy ismeretlen kívülálló részletesen alátámasztotta – mondja az előadás után Hornyák Julianna, körbevezetve minket a gyülekezeti nap résztvevőitől nyüzsgő udvaron.

Már áll a templom fala mellé felállított sátor, asztalok hívogatják a délelőtti program után megéhezőket. Hamarosan megérkezik a bogrács is, a hátsó kertben reggeltől szorgoskodó kis csapat illatozó gulyáslevest varázsolt a hatalmas edénybe. A nap is kezd kisütni, nem kell tartanunk attól, hogy az eső miatt az ennyi embernek szűkös belső helyiségekbe szorulunk a tányérjainkkal. Az épületet körbejárva feltűnik, hogy a templom hátsó traktusa a kert felől nézve családi házhoz hasonlít. Minden bizonnyal itt volt a parókia, ahol most a közösségi helyiségek találhatók. Ezt a lelkipásztor is megerősíti:

– Amikor a gyülekezet megválasztott, néhány hónap múlva férjhez mentem, az otthonunk volt a templomépület hátsó része. Az Isten nem várt gondviselése révén tudott vásárolni a gyülekezet egy ingatlant, ezért most a parókia másutt van, de annak is örülök, hogy a gyülekezeti élet szükségleteihez így többféle helyiség áll most rendelkezésre, már nem kell kényszermegoldásokhoz folyamodnunk.

Van egy nagyobb termünk, ahol asztalhoz tudunk ülni bibliaórát, ifjúsági órát tartani, étkezni vagy akár kiállítást rendezni. Egyre korszerűbb a babajátszószobánk, már fűtőfóliával, alulról is tudjuk temperálni, ami az egészen kicsi gyerekek számára optimális megoldás. Ezekben a felső helyiségekben vasárnap hangszórókból lehet hallgatni az igehirdetést – mutatja a lelkipásztor.