A hálaadó alkalom istentiszteletén Kovács József, a Református Szeretetszolgálat hitéleti főigazgató-helyettese vezette a liturgiát, míg az Igét Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) júniusban megválasztott ügyvezetője hirdette a Márk evangéliuma 1,41 alapján.

– Ma azt ünnepelni vagyunk itt, hogy a pusztában bolyongó emberek élete megváltozhat. Amikor az ember hajlék nélkülivé válik, rajta is megjelennek ennek testi tünetei, és nem tud a nagy közösség tagja lenni, csak azé, amelynek tagjai ugyanúgy néznek ki és ugyanabban a sorsban vannak, mint ő – hangsúlyozta prédikációjában az igehirdető.

Hozzátette: a misszió igazi ajándéka, hogy a szolgálattevőkben ugyanaz a Lélek van, mint Krisztusban, ezért tudnak odamenni és megölelni azokat, akiket mindenki mást eltaszít. Bizonyságtétel követte az igehirdetést: Kovács Zsolt ellátott beszélt az életéről, hajléktalanságban, utcán töltött hónapjairól, korábbi testi és lelki nyomorúságáról. Tanúságtételében elmondta, hogyan szabadította meg őt Isten ebből az állapotból, hogyan formálta az Igén keresztül. Háláját fejezte ki az alapítványnak, az MRSZ-nek és azoknak, akik támogatták, biztatták és kísérték a helyreállás útján és az idei konfirmációjában.

A hitvallás után a Márkus család részéről elsőként Márkus Mihály nyugalmazott püspök osztott meg édesapja utolsó igehirdetéséből egy rövid részletet. Ezután id. Pocsai Sándor, a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió egykori vezetője szólt az ünneplő gyülekezethez. Megköszönte Márkus Gábor és felesége szolgálatát és azt a segítséget, amelyet a csongori missziónak nyújtottak a kilencvenes évek végén.

– Rendszeresen találkoztunk, örültünk a szabadultaknak és örültünk a Szabadítónkban. A Szabadítóról azok az emberek tudnak beszélni, akik átélték az életük folyamán a hajótörést. Gáborék is, mi is – idézte fel. A köszöntők zárásaként Bóka László a Magyar Kékkereszt Egyesület üdvözletét tolmácsolta a jelenlévőknek és az eseményt online követőknek egyaránt.