Reformátusok Lapja

Úrvacsorás istentisztelettel, személyes áldással és elmélyült közösségi élménnyel zárult a zánkai Csillagpont református ifjúsági fesztivál. A többnapos esemény utolsó alkalmán nem csupán hálaadás és búcsú hangzott el, hanem egy új kezdet reménye is megerősödött: az Istennel való találkozás tapasztalata továbbvihető – akár hullámzó lelkülettel, de biztos jelenléttel.

A fesztivál utolsó teljes napjáról készült beszámoló nem a programokról szól, hanem azokról a belső élményekről, amelyekre a résztvevők még sokáig emlékezni fognak. Két fiatal így foglalta össze a hét tapasztalatait: – Nagyszerű volt megismerni olyanokat, akik hozzánk hasonlóan Istenre bízzák az életüket. Jó volt megosztani egymással, mit érzünk, mitől félünk, és hogyan tudjuk ezeket az Úr elé vinni. – A Csillagpont nemcsak események sora, hanem lehetőség arra, hogy valódi, hitből fakadó találkozások történjenek – egymással és Istennel.

Lehet, úgy érezzük, messze kerültünk Istentől – de ő ugyanúgy, rendíthetetlenül közel van hozzánk. Jelenlétét nem tudjuk előidézni, nem a mi érzéseinken múlik, hanem a Szentlélek ajándéka ez – hangsúlyozta Kovács Gergő, a debreceni egyetemi gyülekezet lelkipásztora a Csillagpont negyedik napján. Szerinte az Úr közelsége felbecsülhetetlen kincs, amit sokszor méltatlanul hagyunk porosodni. – Munkatársunk ott volt az igehirdetésen.

Lehet-e istenközpontú fesztivált szervezni énközpontú beállítottságú embereknek – többek között nekem is? Vagy: elvárhatjuk-e, hogy polarizált erkölcsi iránytűnk egy hét alatt helyreálljon? Ha nincsen bennünk tartás – jöhet onnan felülről megtartatás? – Munkatársunk beszámolója és levélesszéje a fesztivál harmadik napjáról

Honnan tudhatom, hogy Isten figyel rám? Valóban van ereje a közös imádságnak? Van olyan dolog, amit még Istentől sem lehet kérni? – Ha ilyen kérdések foglalkoztatnak minket, akkor a Csillagponton van a helyünk. Ezúttal nem szakértőket, lelkészeket kérdeztünk meg – Isten válaszolt nekünk. – Munkatársunk beszámolója a Csillagpont fesztivál második napjáról.

Elkezdődött a Csillagpont, a református fiatalok legnagyobb közösségi eseménye. Steinbach József püspök hangsúlyozta: a szívünk tele van hálával, hogy közösségben lehetünk, és a Szentlélek által átélhetjük azt a csodát, hogy fellélegezhetünk. Nagy Henrietta lelkész felszólított: közösen vegyünk egy nagy levegőt, rávezetve minket a fesztivál idei témájára: Lélegezz fel! – Munkatársunk beszámolója a fesztivál első napjáról.

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bereczky Ildikó nyugalmazott református lelkipásztor osztja meg gondolatait velünk, az olvasókkal.

„Egyházak, vallás és hitélet a médiában” címmel kutatás indult a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság megbízásából, azzal a céllal, hogy feltérképezzék a magyarországi vallási közösségek médiatartalom-fogyasztási szokásait. Az analízis hátteréről Figuláné Brlázs Ágnes, az NMHH kutatási szakértője, a Károli-egyetem óraadó tanára beszélt.

A dühöt, haragot, belső feszültséget is vihetjük Isten elé. Ő ad nekünk olyan szeretetet a másik iránt, amely hosszútűrő. Ad gyümölcsöket Szentlelke által, olyanokat, mint a türelem (lásd a Lélek gyümölcseit). És ezek segítenek kezelni a bennünk kialakuló indulatot, dühöt, haragot. Lehet, hogy nem azonnal csitulnak el bennünk, de hagyjunk időt Istennek, hogy munkálkodjon.

Hogyan építhet egy történelmi egyház stratégiát a megújulásra? Miképp lehet új gyülekezeteket plántálni ott, ahol a templomok félig üresek? Ilyen kérdésekre kívánt válaszolni az a londoni gyülekezetplántáló konferencia, mely a városi misszió és a közösségi megújulás új útjait járta körül. A tanácskozáson hazánk tizenkét lelkésze is részt vett, köztük Harmathy András. Ő beszélt lapunknak arról, mit tanulhatunk az anglikán egyház lépéseiből.

A bibliaolvasó ember számára minden bizonnyal ismert az irgalmas samaritánus példázata, illetve a samáriai asszony története. Az Újszövetség ezen két epizódja is arról árulkodik, hogy a zsidók és a samaritánusok viszonyát mélyen gyökerező ellentétek és sérelmek terhelték. Cikkünkben annak járunk utána, honnan ered az említett konfliktus, és kik voltak egyáltalán a samaritánusok.

Volt bátorsága és szíve korábban másokért alkudozni Istennel, hogy ne pusztítsa el az igazakat a bűnösökkel együtt. Akkor Izsák még csak ígéret volt. Isten szövetséget kötött vele és megígérte, hogy fia lesz. Sokat kellett várni, amíg az ígéret végre beteljesült és megszületett. Nem minden indult úgy, ahogyan kellett volna, de Isten jóra fordította.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A Művészetek Völgye egyik színhelye, a LéleKzet Református Udvar gazdájával, Szabóné László Lilla teológiai tanárral az idei téma: nemzedékről nemzedékre – az isteni genetika nyomában ürügyén beszélgettünk. Választ kerestünk arra is, nevezhetjük-e a transzgenerációs sebeket eredendő bűnnek, van-e kiút a rossz mintázatok követéséből, és mit jelent az isteni genetika.

Akárhány templomot látok, mindegyikben találok valami szépet, az egyszerű kis falusi templomokban éppúgy, mint a monumentális katedrálisokban, eget ostromló dómokban. Embernek lenni kiváltság, mivel az Örökkévaló hajléka, az Isten élő temploma lehetünk. Pál apostol ezt mondja magáról: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…”

Vajon kinek a felelőssége megtanítani a generációk közötti figyelemre, kommunikációra és kapcsolódásra az elbutító „okoskütyük” rabjává vált fiatalok magányos tömegét? – ez bizony nehéz házi feladat. A fő helyszín még ma is a család és az iskola, de minden idősebb embernek van ebben dolga, nehogy – óriások híján – törpék nyakába üljön majd az új törpehad.

A Debreceni Református Kollégiumban végezte el a nyolc gimnáziumi évet Bay Zoltán világhírű fizikus, akadémikus. Egy osztályba járt mások mellett Békés István újságíróval, Csanak Béla operettszerzővel, Gulyás Pál költővel, Szabó Lőrinc költővel, Törő Imre orvosbiológus, hisztológus akadémikussal. Méltán nevezte őket „a nagy osztálynak” Németh László író.

Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.

Az egyik mondóka szerint: „Tíz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, ott a szamár megissza.” De a szamarak sem szeretnek koszos vizet inni. Ahogyan az ember sem. Nagy szamár, aki megissza azt a vizet, amely nem tiszta. Csak az a nagyobb szamár, akit tízszer is figyelmeztet Isten, és ő csak az utolsó alkalommal hallgat rá.

Ünnepi istentiszteleten adták át július 13-án a Maros megyei Nyárádszentbenedek új református templomát. A magyar és a román kormány támogatásával épült istenházát Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök szentelte fel.

– Igazán a Szentírás tanulmányozása ad tartós örömöt és valódi szabadságot. Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” A Megváltó tényleg bármiből képes megszabadítani.