Autó-, vonat- és bőröndkerekek ezrei gördültek be július 14-én a zánkai Erzsébet-tábor kapuin, ahol jókora „Isten hozott!”-felirat köszöntötte a táborozókat. Ki barátokkal, ki szülőkkel vág neki a modern, jól felszerelt szálláshelyek megkeresésének vagy épp a sátor felállításának.

Több lelkészt, ifivezetőt igazi bőröndhadsereg követ, a „kisifisek”. Menet közben elhaladnak a következő napok programhelyszínei mellett: a hatalmas, gyepes táborterületen elszórva sátrak, találkozási pontok, piros imaszolgálatos sapkák és színpadok hívogatnak lelki feltöltődésre. Emellett egyetemkezdési tanácsadás, táncház, jelnyelv-tanulás, stand-upos bizonyságtétel, kutyasimogató és bibliodráma is készül, nem beszélve a megszámlálhatatlan sportolási lehetőségről; hiszen nincsen tábor bajnokságok nélkül!

A szemfülesebbek észrevehetik az olajozottan működő gépezetet hajtó alkatrészeket, a fesztivál szívét-lelkét: az önkénteseket. Mosolygósok, segítőkészek, szembetűnően fiatalok, és talán az első nap dömpingje miatt még kicsit megszeppentek; de ha kell, a tűző napon állva fogadnak, válaszolnak, ölelnek. Utóbbiból nincs hiány, ugyanis lépten-nyomon ismerősbe, rég nem látott barátokkal fut össze az ember: egy hűsítő limonádé mellett újra felvehetjük a fonalat, egyben új emlékeket szerezhetünk. A nyári meleg elől menekülve babzsákos, függőágyas ligetek kínálnak felfrissülést, és az érkező tömeggel szemben haladva már törölközős, fürdőruhás emberek veszik célba a strandot.

Az esti hétkezdő áhítatra mintegy háromezren gyűltek össze a Nagyszínpadot körülvevő téren – hívők, istenkeresők, kérdésekkel és várakozásokkal teli fiatalok. Sokan tíz óránál is többet utaztak, hogy itt legyenek.

Bemelegítő játék után Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke köszöntötte az egybegyűlteket: – A szívünk tele van hálával, hogy közösségben lehetünk, és a Szentlélek által átélhetjük azt a csodát, hogy fellélegezhetünk. Nagy szükségünk van erre. – Röviden kifejtette, ez a felszabadulás egyedül a Jézusban való hittel lehetséges. – Ti vagytok a jövőm. Áldott legyen az Isten, hogy van jövője a szeretett egyházunknak is, mert ma is vannak hívő fiatalok – hangzott a megindító hálaadás, mely egyben kinyújtott kéz is egyházunk generációi között.

Ezt követően Nagy Henrietta prédikált, az Efézusi levél alapján felhívta a figyelmet a szellemi harcra, amelyben fogva tartanak minket a saját gondolataink: nem vagyok elég, rossz vagyok, miattam van. Az igehirdetés központi üzenete: mindannyian szorongunk, nem vagyunk egyedül. Épp ezért nem lehet, de nem is kell egyedül megvívnunk ezt a harcot, Jézus győzelme a mi győzelmünk is! A lelkipásztor ezért többször is felszólított, hogy közösen vegyünk egy nagy levegőt, rávezetve minket a fesztivál idei témájára: Lélegezz fel!

Az áhítat végeztével számtáblák lendültek a magasba, és a tömeg odahömpölygött a kiscsoportvezetőkhöz, hogy megtartsák első ráhangolódó, ismerkedős csoportbeszélgetésüket.