Drága Istenünk! Most eléd hozzuk minden terhünket, és letesszük azokat lábaidhoz: a bizonytalanságot, a félelmet, a kételkedést, az önmarcangolást, a hitetlenséget, az örökös aggódást… Amikor azt érezzük, hogy ezek a terhek túl nagyra nőttek, cipelhetetlenek, és mi már nem bírjuk tovább, te azt mondod: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…”

Urunk, taníts meg minket újra levegőt venni! Ne csak a tüdőnkkel, hanem a lelkünkkel is. Add, hogy átéljük, mi az az igazi fellélegzés – a jelenlétedben, a közösségben, az énekekben, a csendekben. Szabadíts meg minket a szorongás bilincseitől, hogy ne a félelem, hanem a szeretet formálja a napjainkat. Adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy elengedjük, amit nem tudunk irányítani, és egyedül beléd kapaszkodjunk, aki mindig hűséges maradsz!

Ámen.