Gályarabok ünnepe a pápai egyházmegye lelkészértekezletén

(Kálvinista Szemle, VI. évf., 33. szám, 1925. augusztus 15.)

A pápai egyházmegye július 16-ikán tartotta közgyűlését, amelyet megelőzőleg lelkészi értekezlet volt. Az értekezlet keretében az egyházmegye július 15-én, a gályarabok 250 esztendős évfordulója alkalmából, nagyszabású emlékünnepet rendezett a pápai templomban, amelyen a környék reformátusai is részt vettek.

Előadást tartott Győry János takácsi lelkész, előadásában rámutatva arra a tényre, hogy amikor a jezsuitizmus bigottságában úgy vélte, hogy eretnekeket üldöz, tulajdonképpen az amúgy is megtizedelt színtiszta magyarságot irtotta, s a nemzet elnyomóinak kezére játszott. Utána Kis József esperes Séllyei Istvánról, Pápa akkori lelkészéről s dunántúli superintendensről emlékezett, aki keményen állt a gályarabok élén, s bár a legkíméletlenebbül terrorizálták, hősiesen védte a Krisztus ügyéért szenvedő lelkészek igazát és vette föl a gályarabok szomorú kálváriáját, míg Ruyter holland admirális meg nem szabadította a halálos kínok között lévő pásztorokat. Rácz Kálmán vallástanár Kocsi Csergő Bálintról, a híres gályarab-rektorról olvasott fel, odatárva a hallgatók elé a nagy pedagógus rektor hitét és komoly tudását. Maradandó nyomokat hagyott a lelkekben Kiss Zoltán nyárádi lelkész előadása is, aki a többi gályarabokról emlékezett meg.

Az ünnepséget énekszámok, vallásos költemények és a gyülekezet zsoltárénekei tették igazi istentiszteletté. Igen sajnáljuk azonban, hogy nem hívtak erre az ünnepségre egyházi képviselőket a rendezők mindenünnen. A gályarabok hite, Istentől kapott ereje, amellyel martyromságukat hordozták, kell, hogy nagyobb érdeklődést váltson ki az Írás fundamentumán álló hívek lelkéből. Vajon az Isten hatalmas erejéről bizonyságot tett gályarabok emlékezete nem drága alkalom-e arra, hogy fölmutassa az Isten igéje hivatott őrzője, a református egyház az evangéliumi igazságot: „Nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.”