Cserélendő elvárások

Elvárom, hogy köszönj az osztálytársad anyukájának, apukájának – figyelmezteti a szülő az óvodás, kisiskolás gyermekét. A számottevő szolgáltatást nyújtó elvárja a jattot (a borravalót). Természetes szó- használat ez: azt fejezzük ki a dőlt betűs igével, hogy valakinek a részéről magától értetődőként számítunk valamire.

Az elvár igéből képzett főnév azonban túl gyakori alkalmazása okán – szürke divatszóvá vált, s nemritkán akadálya a jelentésárnyalásnak: „a vizesblokkok állapota nem felel meg az elvárásoknak”; „A bútorok minősége nem az elvárásoknak megfelelő”; a technikai eszköz „üzembiztonsága erősen alatta marad az elvárásoknak”. E példákban egyértelműen a követelmények főnév alkalmasabb az „elvárás” jellegének, mértékének jelzésére, hiszen mindhárom esetben arról esik szó, amit az említett szakterülete- ken jogosan megkövetelhetünk valakitől, valamitől.

„A filmkészítők célja nemcsak az, hogy szórakoztassák a közönséget, hanem hogy kielégítsék a nézők elvárásait”; „a kiállítók és látogatók elvárásaihoz is igazodva – tartalmi változásokat is bevezettek a szervezők”; „A közönség elvárásai megnőttek”. E közlésekben pedig az igények a szabatos, és épp ezt szorította ki az elvárás szó. „Volt egy játékosunk, aki nem felelt meg az elvárásoknak a pályán, és azon kívül sem”; „az évad első négy versenyén nem tudott megfelelni az elvárásoknak”; „a játéka nem volt képes megfelelni az elvárásoknak”. Ez utóbbi példákban ez a precíz: a várakozásnak nem felelt meg (illetve nem tudott megfelelni; nem volt képes megfelelni).

Az említett tartalmas, a közlendőt pontosan kifejező szavakon kívül is rendelkezésre állnak még szinonimák például: kritérium, kikötés, követelés, szempont, kitétel, szükségesség, szükség- szerűség, kényszer, kényszerűség, kívánság, kívánalom –, hogy a nyelvhasználó közülük azt alkalmazza, amelyik a leginkább illik a szövegkörnyezetbe