ISMERETLEN ISMERŐSÖK KÖZT

Kisvárosi gyülekezetben nőttem fel, a legtöbb ifitáborban befértünk egy kilencszemélyes kisbuszba. Családias, bibliatanulmányozós csendeshetek voltak: a gitáros éneklés, az emlékezetes kirándulások és az olykor éjszakába nyúló beszélgetések voltak a középpontban. A legnagyobb létszámú egyházi rendezvények, amelyeken tinédzserként részt vettem, az egyházkerületi ifjúsági csendesnapok voltak.

Semmi nem készíthetett fel tehát arra a tömegre és programgazdagságra, amely a Csillagponton várt rám. Ez több mint tábor: fesztivál. Három-négyezren figyelünk Isten Igéjére, átélhetjük, hogy mind Krisztushoz tartozunk, és lényeges rész a bensőséges, befelé tekintő elcsendesedés is. A hét célja az volt, hogy evangéliumi választ kapjanak a küszködő, szorongó fiatalok, aki pedig már átadott életű, megerősödjön ebben, és hazatérve másokat is bátoríthasson.

Bevallom, az első napon meglehetősen túltelítettek az engem körülvevő ingerek, a hőség, a megérkezés és a hatalmas táborterület felfedezésének izgalmai. Bár ez betudható annak is, hogy a táborozó korosztály felső határához közelítek, ugyanis tizennégytől huszonkilenc évesekig szólt a hivatalos korhatár.

A valóság ennél sokkalta rétegzettebb képet mutatott: többen a családjukkal, kisgyerekekkel érkeztek, valamint a kísérők között szülőket, családtagokat, lelkipásztorokat és szolgálókat is láthattunk. A sokadalom mégsem csupán ismeretlen (vagy később megismerendő) arcokból állt; barátaim, korábbi kollégiumi társaim, rég nem látott ismerősök mellett korábbi interjúalanyaimmal is összefutottam. Alapélmény, hogy a szembejövők kedvesen mosolyognak, köszönnek. Ahogyan az egyik táborozó megfogalmazta: mintha egy nagy család volnánk – hófehér ruhájú királyi gyermekek, ahogyan a gyermekdal is mondja.

A fiatal táborozóknak felüdülést nyújtott ilyen közegbe érkezni, hozzájuk hasonló, istenkereső emberek körébe. A hét folyamán ugyanis több beszámolót is hallottam arról, mennyire nehéz helytállniuk az iskolájukban, osztályukban, ahol gyakran egyedül ők keresztyének. Megtapasztalni azt, hogy nem egyedül állnak ebben a szellemi harcban, összebarátkozni akár az ország másik felében élő hívő kortársaikkal – szinte megismételhetetlen élmény.

A korábban említett öltözék péntek este valóban előkerült: a szervezők kérésére fehér pólórengeteg töltötte meg az igehirdetések helyszínéül szolgáló nagyszínpad előtti teret. Az egész hetes titkolózás után ekkor végre tudatták: a fesztiválozókat, az egyház fiatalságát ünnepeljük. Az egyszerre eldobott papírrepülőkön kedves szavakat, áldásokat küldtünk egymásnak, az ifjúsági szolgálat évének emlékezetes és szép szimbólumaként.

MODERN LÉVITÁK

A hét folyamán, ha akartunk volna, sem lehetett passzivitásba burkolózni, ugyanis az áhítatok folyamán kézfogásra, pacsizásra, ölelésre és egymás áldással köszöntésére szólított fel a dinamikus és humoros konferáló duónk, Oláh Luca és Harmathy Balázs. A délelőtti kiscsoportos beszélgetések mindenki számára kötelezők voltak, de a korábbi bevált gyakorlatot folytatva széles választási lehetőséggel élhettünk, melyikbe kapcsolódunk be.

Némely ifiknek a saját lelkészük, ifivezetőjük tartotta az alkalmat, így „tábor a táborban” jelleggel, ismerős és biztonságos közegben nyílhattak meg egymás előtt a fiatalok. Az úgynevezett alternatív kiscsoportokban egy-egy személyiségtípushoz vagy hobbihoz igazított alkalmakon vehettünk részt, például a kreativitást előtérbe helyező érzékelő csoportban, a természetjáró vagy a dicsőítő körben, illetve akár az Exodus szervezettel érkező északír fiatalok által vezetett angol nyelvű beszélgetéseken.

Ez a csapat tizenéves fiatal szolgálókból állt, akik nyári missziójuk gyanánt vezettek kiscsoportokat. Ki természetes közvetlenséggel, ki izgulósabban, de mindnyájan kitörő lelkesedéssel vetették bele magukat a nemzetközi sátor programjaiba, az angoltolmácsoknak köszönhetően pedig az istentiszteleteken is jelen lehettek. A csapat első ránézésre mintha régi barátok összeszokott társasága lenne, valójában azonban csak januártól kovácsolódtak egy teammé, hetente összegyűlve, intenzív képzéssel és imaközösséggel készülve a zánkai hétre. Egy srác, Aaron arról számolt be, eddig kizárólag gyerektáborokban szolgáltak, így meglepetésként érte őket, hogy ezúttal egy fesztiválon kell helytállniuk. A kiscsoportokban próbatételként élték meg, hogy szinte az összes résztvevő idősebb volt náluk, ám összességében kedvező élményekkel távoznak Magyarországról.

Az esti dicsőítésekért felelős CSP Band tagjai szintén hónapok óta dolgoztak azon, hogy a fesztiválnak ez a része méltó és minőségi módon valósulhasson meg. Tima Anna, Édes Gábor és Kiss Sámson Endre felváltva vezették a zenélést előre összeállított éneklista alapján, az ifjúsági dalok szövegeit mindig az adott igehirdetés témájához igazítva.

A hagyományt folytatva az idei fesztivál témájára is született egy külön dal, Lélegezz fel! címmel. A lélegzetvétel ritmikusságával építkező ének a Genezáreti-tó egyre viharosabb hullámzásához hasonlítja az életünkben halmozódó problémákat. A refrén felszólít: mikor már nem tudod kontrollálni a tomboló hullámokat, Jézus kiemel a fájdalomból, a szorongásból, benne minden helyreáll.

Egyáltalán nem a színpadi, zenekaros dicsőítés világában szocializálódtam. Nekem szokatlan, amikor megtapsolják az igehirdetőt és a színpadról koncerthangerővel dübörgő dicsőítő zenekart; még akkor is, ha fesztiválon vagyunk. Az, hogy nemcsak a mellettem ülőket, hanem néha még magamat sem hallottam énekelni, jelentősen csökkentette számomra azt a közösségi élményt, amelyet az Úr magasztalása hoz magával. Örömömre nem mindennap volt így, egyes estéken visszafogottabban, akusztikusabb hangszerelésben szólt a zene, és engedték, hogy a többedjére megszólaló dalokat a gyülekezet énekelje.

Természetesen ez személyes tapasztalásom, egyébiránt nyitott vagyok új énekek tanulására és a közös dicsőítés örömére. Tagadhatatlan, minden tekintetben felkészült és professzionális volt a zenekar, a jól ismert és újhullámos dalok pedig tartalmas, biblikus szövegekkel domborították ki az igehirdetések üzenetét. Megfigyeltem, hogy többeknek éppen a zenés blokk volt az a pillanat, amikor legőszintébben megélhették az istenkapcsolatukat – ez pedig nem lebecsülendő!

Nem mehetünk el említés nélkül a tábor „lelki harcosai”, az imaszolgálatos és a lelkigondozói csapat mellett sem. Ők azok, akik piros baseballsapkában, illetve „Meghallgatlak” feliratú zöld pólóban várták a hét folyamán azokat, akik imára, beszélgetésre, megerősítésre vagy útmutatásra vágytak a Krisztus felé vezető útjukon. Egy imaszolgálatos, Melinda megosztotta, neki legalább annyit adnak ezek az együttlétek, mint a hozzá fordulóknak.

Hanga, egy energiabomba teológa pedig kiemelte, milyen kiváltságosnak érzi magát, amiért csatorna lehet Isten és ember között. Titoktartási kötelezettségük miatt bizalommal keresték őket a héten, egy-egy este összesen akár százan is odasiettek hozzájuk imaközösségért – a fokozott érdeklődés miatt időközben ki is bővítették az imaszolgálatosok csapatát.

FESZTIVÁL+

A vártnál nagyobb aktivitás a délutáni szabadprogramokat is jellemezte, több előadó, szervező és áhítatot tartó számolt be arról, hogy a legkülönfélébb témájú programokra előzetes számításaikat meghaladó tömeg érkezett, legyen az reggeli csendesség, éjszakai táncház, pódiumbeszélgetés vagy pályaválasztási tanácsadás. Én legfőképp az előadások közül szemelgettem, amelyeken változatos, érdekes és aktuális témák kerültek terítékre, mint az online pornó hatásai a párkapcsolatainkra, a nemi egyenlőség a Biblia szerint, különbségek a lelkigondozás és a pszichológia között. Hallgattam roma származású szakkollégisták beszámolóját, egy vak férfi stand-up-szerű bizonyságtételét, illetve belekukkantottam a sátrakba kitelepülő mintegy félszáz szervezet interaktív foglalkozásaiba is.

A hét egyik leglátogatottabb előadása egy pódiumbeszélgetés volt: Csomós József lelkipásztor kérdezgette jó szándékú csipkelődéssel a húszéves Szirmai Marcell rappert, művésznevén Pogány Indulót. A saját elmondása szerint vallásos értékrendű családból származó zeneszerzőre népszerűsége mellett azért is voltak annyian kíváncsiak, mert érdekelte a hallgatóságot, mit is mondhat egy – a dalszövegei és életmódja alapján – teljesen világi ember a református fesztiválon.

A tizenhét éves korától önálló életet élő Marci nyíltan vállalta, még ő is kiforróban lévő személyiség, számos nyitott kérdés kavarog benne a világgal kapcsolatban. Arra a felvetésre, hogy mit tanácsolna a tizenéves korosztálynak, a felszabadult, de mértéktartó szórakozást emelte ki, ugyanis saját tapasztalatból tudja, milyen nehéz kievickélni az éjszakai élet spiráljából.

Ha már zene, akkor koncertek: az elkapott mondatok alapján a legjobban várt esti programok. Hétfőn a Halott Pénz rendezett fergeteges bulit, kedden az introspektív, poétikus dalszövegekkel és túlvilági harmóniákkal operáló Platon Karataev zenekar zenélt. Szerdán a Bagossy Brothers Company gondoskodott róla, hogy megmozduljanak a lábak, a hét végén pedig Tibes hívő tartalmú rapszövegei után az LZ7 brit keresztyén hiphopzenekar szolgáltatta a péntek esti lázat.

Hogy mitől volt mindez más, mint egy világi fesztivál? Például attól, hogy a koncertek végén Csomós József szökkent a színpadra, és rövid evangelizációt mondott az aktuális zenekar dalszövegeihez kapcsolódóan – így lelki üzenettel zártuk a napot, nem bulizással (már a magamfajták, akik fél tizenkettőkor az ágyat választották az éjjeli beszélgetés helyett). Az egyik táborozó a Csillagpontot a Fishing on Orfűvel összehasonlítva az embereket nevezte meg fő különbségként:

– Az nem tábor, ott volt minden. A színpad előtt ittak, cigiztek, füveztek az emberek. Ehhez képest itt nem ezt tapasztaltam, de nincs is rá szükségünk, így is jól érezzük magunkat – magyarázta.

És valóban, tudatmódosítás nélküli, kulturált szórakozás és önfeledt kikapcsolódás jellemezte a hetet mind a zenés, mind a változatos sportprogramokon; így is lehet. Feltűnően szórványos volt a telefonjukba mélyedő tinik látványa. A többi között ezért is elismerés illeti a szervezőket, hiszen manapság nagy szó olyan alternatívát kínálni, amelyik elszakítja a gyerekeket a képernyőtől.

A MI CSILLAGPONTUNK

Egy ilyen rendezvény egyszeri, különleges atmoszférát teremt: kiszakadhatunk a mindennapi életből, és felszabadulunk arra, hogy kicsit másként viselkedjünk, mint az otthoni közegben. Ezek izgalmas nyári kalandok, emlékeit drágakövekként őrizzük, miután hazatérünk. A Csillagpont különlegessége, hogy az is hangsúlyossá vált, mi lesz velünk a fesztivál után. Az igehirdetéseken nemegyszer elhangzott, hogy Jézus követése nem egyenlő a küzdelmeink felszámolódásával.

A táborban érzett fellélegzésnek azonban nem kell egyszeri tapasztalatnak maradnia, hiszen Isten jelenléte örök és állandó, szeretete és gondoskodása nem korlátozódik erre a hat napra. Továbbá azokra a fiatalokra is figyelmet fordítottak, akik még nem tartoznak gyülekezetbe. Ők egy erre a célra létrehozott űrlapon jelezhették, melyik településen keresnek közösséget, így a szervezők hamarosan összekötik őket a helyi gyülekezettel. A Csillagpont tehát nem magának gyűjt; az egyházba csatornáz be.

Ez a közeledés nem volt egyoldalú. A szervezők meghívására egyházunk vezetői érkeztek közénk, bele-belepillantva a tábor életébe, személyes találkozásokkal és kerekasztal-beszélgetésekkel fejezve ki: ez nem a fiatalok fesztiválja, hanem az egész reformátusságé. Steinbach József, a Zsinat lelkészi elnöke napokon keresztül aktívan jelen volt a közösségben (a szemfülesek még az esti koncerteken is találkozhattak vele). A megnyitón kifejtette, a félelmeinkből való felszabadulás egyedül a Jézusban való hittel lehetséges.

– Ti vagytok a jövő. Áldott legyen az Isten, hogy van jövője a szeretett egyházunknak is, mert ma is vannak hívő fiatalok – adott hálát a püspök úr. Egy személyes beszélgetésünk alkalmával kifejezte, mekkora megtiszteltetés számára, hogy meghívták ide, és örömmel van jelen az átadottságot, figyelmet, szeretetet és fegyelmet tanúsító fiatalok között.

A hét témájára reflektálva hangsúlyozta, ennek a generációnak is ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenie, mint a korábbi nemzedékeknek, de teljesen másfajta világ kontextusában. Épp ezért örömmel látja, hogy az egyházban folyó ifjúsági munka evangéliumi módon közvetíti nekik: van kiút a szorongásból, és nem egyedül kell szembenézniük a próbatételekkel, hiszen ott áll mellettük Krisztus, valamint egy szerető, támogató közösség.

– Az egyház nem tökéletes intézmény, de akkor is Krisztus teste, amely ebben a világban töredékes és törékeny, de nagyon szeretni kell. A jövő generációinak feladata és szolgálata, hogy egyre inkább felragyoghasson benne Krisztus arca – vélekedik Steinbach József. A Csillagpont megerősítő és missziós jelentősége mellett kikacsintásként azt is kiemelte, milyen áldott lehetőség lehet a fesztivál arra, hogy a hívő fiatalok párra találjanak.

NEM VAGY ARCTALAN SENKI

A legfontosabbat a végére hagytam: hogy milyen üzeneteket adtak át az istentiszteletek a fesztiválozóknak. Kiváló prédikációkat hallhattunk, amelyekben nyíltan, mégis szüntelenül bátorítva és sziklaszilárd meggyőződéssel hirdették azokat a mondatokat, amelyeket minden fiatalnak hallania kell: nem vagy arctalan senki, mert fontos vagy számunkra.

Jézus személyesen érted is meghalt, és ezt az irántad való mérhetetlen szeretete magyarázza. Épp ezért bízhatsz benne teljes szíveddel, mert ő akkor is melletted van, amikor depresszió és szorongások gyötörnek. Ismer téged, előtte mindig vállalhatod önmagad, vele nem álarcosbál az élet. Krisztusban van a kiút a félelemeidből! Itt az ideje, hogy a bezárkózást félretéve őszintén megnyílj Isten előtt a bűneiddel kapcsolatban, és megérkezz a megnyugtató, isteni ölelésbe – bármit hozzon is a jövő.

Az ő követése azonban döntéshelyzetekkel jár. Isten nem a sodródásra teremtett, hanem a választásra. A jó hír, hogy akkor is rajtad tartja a szemét, ha nem kapsz tőle egyértelmű vezetést, és a rossz döntéseket is felhasználja arra, hogy bölcsebbé válj. Az élet Krisztus-követőként nem változik meg, ellenkezőleg: visszaváltozik abba az eredeti rendbe, amelyet az Úr nekünk szánt. Az örökkévalóság felé fordulva azonban ne felejtsd el, hogy itt, a világban kaptunk küldetést: visszatükrözni az isteni szeretetet embertársainknak.

Áldott legyen a mennyei Atyánk ezért a fesztiválért, amiért ötleteket, kitartást és lehetőségeket adott a Zsinati Hivatal Ifjúsági Osztálya munkatársainak és az összes többi szervezőnek, önkéntesnek, segítőnek, aki segített megvalósítani ezt a hetet! Hiszem, hogy az Úr kegyelméből százak, ezrek jelenthették ki a Csillagpont végén: fellélegeztem!