„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,

az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” (Zsolt 91,1–2)

Nincs annál ragyogóbb hitvallás,

Uram,

mint veled betöltekezve

tenálad elrejtőzni.

S nincs annál ékesebb cselekedet,

mint elhinni azt,

hogy nem kell beleszakadni,

hogy lehet rád bízni,

neked odaadni.

Szeretetedben megpihenni,

hogy lehet, így, boldognak lenni.

Az eszelős rohanás helyett: várni.

S a várakozásban rád találni.

Hogy élnem lehessen,

ne csak mondanom,

hogy te vagy a védelem,

hogy te vagy az oltalom.

Istenem, bízom benned,

Istenem, rád bízom magam!

Ma is, holnap is,

boldogan.

Ámen.