... tesz az Isten, de nem kegyetlen. Ez is magyarázat az előzőekben tárgyalt ábrahámi történetre (1Móz 22,1–14). Enged megkísérteni a gonosztól, engedi, hogy ősi, babonás hiedelmek és tévképzetek olykor már a halál árnyékába sodorjanak. De aki rá figyel, azt az igaz Isten megóvja attól, hogy végzetesen csapdába essen.

Létezik ilyen olvasata Ábrahám megkísértése történetének: ez a próba azt szolgálja, hogy ne váljon bálvánnyá az a várva várt gyermek, Izsák. Ne legyen senki és semmi imádott istenné a családban, amit vagy akit eredetileg Isten adott ugyan, de lassan, észrevétlenül elfoglalja a helyét, ő lesz az úr. Igaz, de súlyos próbatétel ez a kérdés: vissza tudnád-e adni Istennek, amit vagy akit ő ígért és adott neked?

Amikor Isten próbál, tesztel, de nem azért teszi, mert kíváncsi, meg akarja tudni, hogyan viselkedik a kiválasztott. Nem azt vizsgálja, alkalmas-e az ember valamilyen feladatra, Isten célja az, hogy alkalmassá tegyen a küldetés betöltésére. Eszköz ehhez a próba. Az alatt érlelődik, edződik az ember. Így fejlődik. Ilyen halálos próbát azonban kevesen kapnak a Bibliában. Csak a salamoni ítélet hasonlítható ehhez, amelyben két parázna asszony vitatja a király előtt, melyiküké az újszülött gyermek.

Salamon döntése: vágják ketté a babát (1Kir 3,16–28). Jób gyötrelme, szenvedésében is döbbenetes vallomása utal rendkívüli hitére, amikor elveszíti gyermekeit: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Hatalmas bizalom, ha egy szülő, aki eltemeti a gyermekét, képes ezt kimondani. Ábrahám rettenetes története arra jó, hogy a mi istenképünk is tisztuljon. Ő hiszi, amit Izsák kérdésére válaszol: „Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam.” (8) Kiállta a próbát. De azt az áldozatot, amelyre szívében kész lett volna, nem kéri Isten. Ő maga gondoskodik az áldozatról. Jézus Krisztus lesz az.

Az elbeszélés üzenete nem csak az tehát, hogy Ábrahám hűséges és engedelmes Istennek, ha belepusztul is. Az is, hogy Isten hűséges az emberhez. Jelen van, ott van, adja a megoldást, a kimenekülés útját. Ő gondoskodik a jövőről. Gondoskodik az áldozatról, valóban olyanról, aki után nem kell több véres áldozatot bemutatni. A hit, a bizalom jutalma önmagában van: átélem, hogy a próbatétel – súlyos betegség, alig viselhető veszteség és gyász – idején, a halál árnyékában Isten karjaiba esem.

A Mórijjá-hegye nem azonosítható, nem tudni, hol van az a magaslat, a Golgota hegye azonban ismert, ahol szintén Isten gondoskodott az áldozatról. Fiában önmagát áldozta értünk ott.