Senki sem szereti, ha parancsolgatnak neki. Ha megmond- ják, mit tegyen. Ám szabályok nélkül borzasztóan nehéz lenne az életünk. Gondold csak el, ha például nem lennének közlekedési szabályok. Ha az autósok, a kerékpárosok meg a gyalogosok is úgy közlekednének, ahogy csak akarnak. Biztos, hogy hatalmas lenne a felfordulás. Még több baleset történne. Mert a szabályok azért vannak, hogy könnyebben tudjunk együtt élni. És azért tiltanak meg dolgokat, mert azok veszélyesek másokra, és sokszor ránk is.

A szabályok lényegében parancsok. Ezt tedd, ezt meg ne tedd. Isten is tudta, hogy népének szüksége van szabá- lyokra ahhoz, hogy boldogan élhessen. Sok szabályt hozott, amelyeket elmondott Mózesnek a Sínai-hegyen, miután a zsidó népet kivezette Egyiptomból. A legfontosabbakat két kőtáblára írta, így kapta meg tőle Mózes, kőbe vésve. Ez a Tízparancsolat. Az első táblára azokat a törvényeket írta, amelyek meg- mutatják, hogyan szeressük Istent. Az első parancsolat szerint mindennél és mindenkinél jobban kell szeretnünk őt, aki egyedüli és egyetlen Isten. Ő az, aki már azelőtt ismert minket, hogy megszülettünk volna, és aki tudja, mi nekünk a legjobb. Neki tartozunk en- gedelmességgel.

A második parancsolat is ezt a gondolatot folytatja: ne tiszteljünk istenként senki mást, csak őt. Mert bizony vannak, akik a pénzt, a vagyont jobban imádják, mint Istent. Vagy éppen valamelyik sztárért rajonganak. Esetleg focicsapatért. Mózes korában sokféle istenben hittek a népek, és bálványszobor alakjában tisztelték őket. Pedig egyedül Isten az, aki meg tud menteni minket, aki segíteni tud, ha bajban vagyunk. Hiába van pénzünk, autónk, hatalmas házunk. A bajban nem sokat ér. A hírességek, a celebek aztán végképp nem tudnak segíteni rajtunk, és nem viselik a gondunkat. A harmadik parancsolat arról rendelkezik, hogy Isten nevét nem szabad fölöslegesen kimondani. Vannak, akik csúnyán káromkodnak.

Akadnak olyan emberek is, akik minden második mondatukban a jóistent emlegetik. Egyik sem tetszik az Úrnak. Hiszen te sem szeretnéd, ha a nevedet szitokszóként, csúfolódva használnák, vagy ha ok nélkül, állandóan szólongatnának. A negyedik parancsolat könnyűnek tűnik, mégsem az. A nyugalom napjának megszenteléséről szól. A zsidók a szombatot tartották nyugalomnapnak, mi a vasárnapot. Ám ez nem azt jelenti, hogy egész nap nem csinálunk semmit. Netán heverünk a tévé előtt, és chipset eszünk.

A vasárnap attól lesz szent, ha Isten dolgaival foglalkozunk. Ha elmegyünk az istentiszteletre vagy más gyülekezeti alkalomra. Ha otthon is olvasunk Igét, áhítatot tartunk. De megszentelhetjük a vasárnapot azzal is, hogy a szeretteink körében vagyunk, és valami olyasmit csinálunk, ami mindenkinek kedves. Amitől mindenkinek öröm és hálaadás költözik a szívébe.