Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter, a Győrújbarát-Ménfőcsanak-Nyúli Református Egyházközség vezetője osztja meg gondolatait velünk, az olvasókkal.
Kevés dolog kovácsolja össze úgy egy közösséget, mint az őszinte, nyílt beszélgetések; főként ha tabutémákról esik szó. A Zsinati Hivatal Ifjúsági Osztálya épp ilyen beszélgetések megvalósítására készített segédanyagokat ifitábor-vezetők számára az önismeret, a szerelem és az imádság kérdésköréről.
Ne feledjük Ravasz László püspök 1926-ban mondott szavait: „A gályarabok mártíriuma olyan óriási erkölcsi tőkéje volt egyházunknak, hogy két és fél száz esztendőn keresztül éltünk belőle, mint valami csodálatos kenyérből. Ha nem vigyázunk, elfogy a kenyér."
Mit tehetek magamért? Mit tehetek a másikért? És mit tehet értem az egyházam? Ezek a kérdések álltak a Gyökössy Intézet országos kutatásának középpontjában, amely a református lelkészek fizikai, lelki és közösségi állapotát vizsgálta. A kutatást követően személyes találkozások is születtek, amelyek során mély, őszinte beszélgetések indultak el a szolgálat terheiről, a magányról és a bizalom lehetőségeiről.
Az apátság területén töltött két nap után csak az kavargott a fejemben: milyen elfogadás az, ahol mindent elfogadunk, csak Krisztust nem? Milyen egyenlőség az, ahol alacsonyabb rendűként, visszamaradottként tekintenek a hitvalló keresztyénekre? És vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy ez az elsőre talán sok tekintetben magával ragadó eszme a mi templomainkban is felüsse a fejét?
A Bibliappban elérhetők az egyházi hírek, valamint a hitvallásaink teljes szövege is. A zenei szolgálatot támogatja az énekeskönyv teljes anyaga, valamint immár kilencven ifjúsági ének is, kottával együtt. Ha szeretné letölteni, keresse az aranyszínű református csillagot az alkalmazásáruházban!
Miért is kell neki ezek után újra küzdenie az áldásért? Mert Isten hazaküldi, hogy rendezze a múltját, közben szembesüljön önmagával, becsapott testvérével. Újra találkoznia kell mindennel, ami vele és benne történt, mert nem lehet egy életen át menekülni és bujkálni.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
Szabó Lajosné Ittzés Virág családja és gyülekezetei felé való szolgálatát egész életében Krisztus dicsőségére végzi. Rendkívüli életútjában őszintén vall a háborús gyermekkorától a társadalmi kirekesztettség megéléséig, a lelkészfeleség szerepéről, valamint az időskor hívő megéléséről.
Ezért ír az ember Istenről. Mert csak vele érdemes az úton menni, csak ő tudja a nehéz táskát levenni a vállunkról. Mert az ő irántunk érzett szerelme „kitöltetett a mi szívünkbe” (Róm 5,5 – Károli-ford.), örök és maradandó, nem csökken két év után, nem múlik el soha. Istenről írni, beszélni, énekelni jó.
Ez a kiábrándultság idővel fásultsághoz, nyűgösséghez, csalódottsághoz, kiégéshez vezethet. Örömtelen, savanyú mindennapokhoz, csípős megjegyzésekkel elrontott kapcsolatokhoz. Mindez rávilágít: a szélsőségek ez esetben sem jelenthetnek megoldást, az értelmes élet megköveteli, hogy erőt vegyünk magunkon.
Miért van szükség tematikus bibliaismeretre? Hogyan növelhetjük játékos, ám mégis komoly módon Bibliáról szerzett ismereteinket? A XXI. század és a digitalizáció több megoldást is nyújt.
Senki sem szereti, ha parancsolnak neki – de szabályok nélkül élhetetlen lenne a világ. Isten a népének is adott útmutatást: így született meg a Tízparancsolat. De mit jelentenek ezek ma? És miért van szükségünk rájuk akkor is, ha szabadságra vágyunk? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: a parancsok mögött szeretet és gondoskodás rejlik.
Kiss Gy. Csaba július 23-án hunyt el. Szellemi öröksége azonban tovább él könyveiben, tanítványaiban, a térség kultúráját összekapcsoló szellemiségben – és abban a mély felismerésben, hogy Közép-Európa csak akkor értheti meg önmagát, ha figyel a másikra. Mert – ahogy ő mondta – egymásra vagyunk utalva.
Református Névjegy rovatunkban ezúttal Tóth Levente Lászlót mutatjuk be: mérnökinformatikus hallgatót, lelkészcsaládból származó fiatalembert, aki szenvedélyesen szereti a fotózást, a dicsőítést – és Kárpátalját.
Honnan tudjuk biztosan, hogy beköszöntött a nyár? A magyar konyhákban a töltött káposztát felváltja a töltött paprika – viccelődött egy szabolcsi barátom, amikor megtudta, hogy a legnagyobb kedvencem a hagyományos töltött paprika. Szerintem ezt az ételt már mindenki el tudja készíteni, azért hoztam mégis ezt ezen a héten, mert házi paradicsomszósszal (ketchup) meg szoktam bolondítani (ennek receptjét egy későbbi számunkban közöljük).
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter, a Győrújbarát-Ménfőcsanak-Nyúli Református Egyházközség vezetője osztja meg gondolatait velünk, az olvasókkal.
Kevés dolog kovácsolja össze úgy egy közösséget, mint az őszinte, nyílt beszélgetések; főként ha tabutémákról esik szó. A Zsinati Hivatal Ifjúsági Osztálya épp ilyen beszélgetések megvalósítására készített segédanyagokat ifitábor-vezetők számára az önismeret, a szerelem és az imádság kérdésköréről.
Ne feledjük Ravasz László püspök 1926-ban mondott szavait: „A gályarabok mártíriuma olyan óriási erkölcsi tőkéje volt egyházunknak, hogy két és fél száz esztendőn keresztül éltünk belőle, mint valami csodálatos kenyérből. Ha nem vigyázunk, elfogy a kenyér."
Mit tehetek magamért? Mit tehetek a másikért? És mit tehet értem az egyházam? Ezek a kérdések álltak a Gyökössy Intézet országos kutatásának középpontjában, amely a református lelkészek fizikai, lelki és közösségi állapotát vizsgálta. A kutatást követően személyes találkozások is születtek, amelyek során mély, őszinte beszélgetések indultak el a szolgálat terheiről, a magányról és a bizalom lehetőségeiről.
