A boldogmondások többsége valamilyen negatív állapotot nevez boldogságnak, de utána jön a feloldás: a sírók megvigasztalódnak, az éhezők megelégíttetnek. Ezzel szemben a tiszta szívűekről szóló boldogmondás (Mt 5,8) pozitívummal kezdődik, hiszen a tiszta szív önmagában is jó, ehhez jön az ígéret, hogy meglátják Istent. A szívek tisztaságát nem lehet mérni, ugyanakkor megmutatkozik a cselekedetekből. A szívből származik a jó és a gonosz is, a házasságtörés, a kapzsiság és így tovább (Mk 7,21–23). Mai korunk torzulása, hogy divat lett a világ elé tárni, ami szégyellnivaló lenne. Egy rádiós miseközvetítésben hallottam egy katolikus paptól: nem attól leszünk modernek, ha a piacra visszük, ami a gyóntatószékbe való. Akik először hallották ezt a boldogmondást Jézustól, azok számára elsődleges üzenettel is bírt: a jeruzsálemi templomba csak bonyolult mosakodási rituálé után léphettek be. Akkor ez a jézusi boldogmondás azt is jelentette, hogy akinek tiszta a szíve, a templomon kívül is találkozhat Istennel, az imádság csendjében, a „belső szobában”, amit nem lát senki. A tisztasági törvényeket annak idején azért adta az Úr, hogy a népe ne csak lélekben, de testileg is tiszta és egészséges legyen. Különösen fontos volt ez a hosszú pusztai vándorlás idején, amikor tábori körülmények között, sátrakban laktak. Később a tisztálkodás már a vallásos élet látható jele lett, utóbbit igyekeztek is kimutatni, de közben megfeledkeztek a szív tisztaságáról. Volt, aki azért nem segítette rászoruló idős szüleit, mert amiből megtehette volna, azt már felajánlotta a templom részére (Mk 7,11–12). Mindenki azt látta, milyen vallásos ember, de valójában kijátszotta az ötödik parancsolatot: nem tisztelte a szüleit. Istennek a tiszta szív tetszik, nem a külsőségek. De honnan tehetünk szert ilyenre? Dávid király nagyon jól tudta, hogy nem a maga erejéből, hiszen csúnyán elbukott, ezért kérte: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12) Amit a zsoltáros kért, az már boldog bizonyosság lett: „…Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (1Jn 1,7) Ez az a boldogság, amelyet más nem adhat, de nem is tud elvenni!