Legutóbb arról beszéltünk, hogy Isten tíz parancsolatot adott a népének, hogy békében és boldogságban élhessenek. A parancsolatokat két kőtáblára írta fel. Az elsőn az a négy parancsolat szerepelt, amely elmagyarázza, hogyan szeressük Istent. A második kőtábla parancsolatai pedig arról szólnak, hogyan viselkedjünk egymással mi, emberek. Ez az ötödik parancsolattal kezdődik, amely arra szólít fel, hogy tiszteljük a szüleinket. Ez az első és legfontosabb szabály, amelyet az embereknek egymás között be kell tartani. Így lehet hosszú életünk a földön, mondja Isten. De mit is jelent tisztelni a szülőket? Alapvetően azt, hogy szót fogadunk az apukánknak, az anyukáknak és a nagyszüleinknek. Ha mondanak valamit, azt megtesszük. És nem szájalunk vissza. Veszekedni meg kiabálni főleg nem fogunk velük, mert az elég nagy tiszteletlenség. De a tisztelet ennél is többet jelent: azt, hogy szeretjük őket, szeretünk velük lenni. Hogy a tiszteletünk szeretetből fakad. És ha így van, akkor nem is olyan nehéz ez a szófogadós dolog. A hatodik parancsolat így hangzik: ne ölj! Ez elsőre egyszerűnek tűnik, hiszen mi, gyerekek biztos nem fogunk fegyvert senkire. Azonban ölni nem csak úgy lehet, hogy valakinek kioltjuk az életét. Hanem ha megbántjuk, csúfoljuk vagy veszekszünk a másikkal. Mert akit bántunk, annak sokszor az élettől is elmegy a kedve. És ölni nemcsak a tetteinkkel, hanem a szavainkkal is lehet. Persze, valósággal nem hal bele az illető, de ha valakit sokat bántanak, bizony az olyan egy kicsit, mintha elvennék az életét. A hetedik parancsolat a paráználkodásról szól. De miről is van szó? Hát arról, amikor megcsaljuk azt, akit szeretünk, akinek hűséget fogadtunk. Ha a férj vagy a feleség másik emberbe lesz szerelmes, és elhagyja a társát. De megcsalhatjuk a barátunkat is. Sőt, Istent is, ha valakit vagy valamit jobban szeretünk nála. Elvenni a másét tilos! Ezt minden gyerek tudja. Isten is megtiltotta a lopást nyolcadik parancsolatában. Akkor sem szabad elvenni a másét, ha nagyon szeretnénk. Vagy nagyon nagy szükségünk lenne rá. És „kölcsönvenni” sem szabad a tudta nélkül. Mert ez bűn. Mint ahogy bűn a hazugság is. Isten megtiltott mindenféle hazugságot a kilencedik parancsolattal. Nem mondta, hogy kicsit lódítani azért szabad. Vagy hogy akkor hazudhatsz, ha el akarod kerülni a büntetést. Nem. Mindig őszintének kell lenni. Mindig igazat kell mondani, akkor is, ha ez nem túl kényelmes a számunkra. Talán a tizedik parancsolat a legnehezebb, mert arról szól, hogy ne kívánjuk a másét. Mert ugye a másik játéka, kisautója, kakaós csigája mindig szebb, érdekesebb, menőbb vagy éppen finomabb, mint a mienk. Ám Isten tökéletesen tudja, mire van szükségünk. És a legjobb, amit tehetünk, hogy nem a másét kívánjuk, hanem örülünk annak, amit Istentől kaptunk.