Idén februárban ünnepelte kilencvennegyedik születésnapját Hager Ritta, életkora azonban cseppet sem határozza meg mindennapjait. Aktívan alkot, az őszi időszaktól kezdve hetente imakört vezet, sok időt tölt a családjával vagy épp a verőcei nyaralójukban.

Egy napfényes délutánon találkozunk, Ritta néni a lakásában lát vendégül. Izgatottan szállok be a liftbe, ekkor jut eszembe: zavaromban meg sem kérdeztem, hányadik emeletre kell menni. A hármas gombot nyomom meg, a sejtés jónak bizonyul. Érkezésemet az ajtóban derűs mosollyal várja. Míg otthonának antik bútorain és a családi fényképeken elidőzik a tekintetem, Ritta néni már a meredek lépcsőn tart felfelé, hogy a műtermébe vezessen. – Nem jössz? – kérdezi, és már a tetőtérben jár.

Az emeletre érve új világba csöppenünk. Az asztalon megannyi színes fonál várja kosarakba rendezve, hogy műalkotás szülessék belőlük. Mindent Ritta néni készít, lenti konyhájában, fazékban festi tarkára a szálakat, majd sodorja őket izgalmas színkombinációkba. A falakat korábbi munkái, tervrajzai és hosszú pályájának emlékei díszítik. A képek közül kitűnik egy családi portré, melyen Hager Ritta mellett három karakteres arcú férfi áll. – Ők az unokáim, szintén művészek. Van, akinek már kiállítást is rendeztem – büszkélkedik a nagymamájuk. A szövőkereten épp új munka készül. – Szeretet. Ez lesz a címe – árulja el Ritta, majd a kép mellé ülünk.

A művész aktuális kiállításáról, a székesfehérvári Via Lucis – Belső fény című tárlatról kezdünk beszélgetni, de mielőtt elhangzik az első kérdés, Ritta néni megelőz. – Kóstoltad a fagylaltot is? – majd elmeséli, hogy a város egyik híres cukrászát annyira megihlették a látottak, hogy ez alapján új desszertet is kitalált. – Igazán finom lett! – állítja az édesség múzsája. A kiállítás kurátorát, Tóth Norbertet sem hagyja dicséret nélkül az alkotó, szerinte fantasztikus munkát végzett a szakember. A harminchárom mű gondos és értő összeválogatása örömmel tölti el Ritta nénit, egészen új alkotásai is kiállításra kerültek. Némelyik olyan munka, amelyet csak idén tudott befejezni, az ötletekből azonban továbbra sem fogyott ki.

A nemzet művészének alkotásai a református közönség számára is ismerősek lehetnek, hiszen a tragikus 2019-es tűzvész után újjáépült budapesti Ráday Házban két Hager-művel is találkozha találkozhatunk.

– Berlinben, a Brandenburgi kapuban létrehozták az úgynevezett Csend termét, ott szerepel az én munkám. Ezt Balog Zoltán püspök úr néhány éve meglátta, megszerette, és kérte, hogy készítsek valamit a Ráday Házba is – tudjuk meg a történetet Rittától.

A Lélek útja című textilkép a tűzeset által okozott megrázkódtatást dolgozza fel, de a motívumok között itt is fontos szerepet kap a fény, amely, ha Istennel járunk, a mi lelkünkben is képes megszületni. A képen sokaknak feltűnik a kereszt körül a kehely motívuma, amelyet a kompozíció tudatos elemének tekintenek. A művész ugyanakkor ezt az érdekességet árulja el ezzel kapcsolatban: – Azt nem terveztem, az csak lett. Nekem csak utólag – amikor mások rákérdeztek – tűnt fel. Na, így működik az Isten ihlette alkotás!

A munkafolyamat egyben személyes gyógyulási út is volt. Férje halála után Hager Rittának súlyos szívproblémái jelentkeztek. Operációját hosszú felépülési időszak követte, ám megkezdett munkáját ekkor sem hagyta abba. – Gyógyulnom kellett, mert dolgozni akartam.

Balog Zoltán püspök pedig olyan rendes volt, hogy megvárt. Azt mondta, van időm. Így hát egy éven át készült a kép a Ráday Házba. Az alkotások általában több hónapon, de időnként akár éveken keresztül készülnek, hiszen a folyamat rendkívül aprólékos munkát igényel. – Ez nem az a műfaj, amelynél a vászonra fröccsentek három pöttyöt, és már ki is állíthatom – teszi hozzá nevetve Ritta néni.