... és szigorúnak látjuk az Ószövetségben magát kijelentő és megmutató Istent. Amíg a tíz csapás az idegen népet, az egyiptomiakat sújtotta, addig talán még tetszik is nekünk az igazság, bűnhődjön, pusztuljon az ellenség. De ahogyan választott népéhez szól, s rajtuk keresztül hozzánk is, minden emberhez a Tíz Igében, azok keményen hangzanak. Amikor Isten szól, a Teremtő, a valóságot létrehívó és fenntartó értelem, az Örökkévaló beszél az emberhez. Első kijelentése valójában kapcsolatfelvétel és bemutatkozás: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.” (2Móz 20,2–6)

A második parancsolat már az utánunk jövő nemzedéket érinti fájdalmasan. Miért bűnhődik a vétek miatt a többrendbeli leszármazott, aki ártatlan, aki nem tehet arról, hogyan éltek és viselkedtek az elődei? Miért vannak olyan messze ható következményei annak, ha valaki bálványt gyárt magának ebből-abból, és annak hódol? Hát nem az ő baja és tévedése? Isten olyan bosszúálló volna, mint egy féltékeny zsarnok, aki megbünteti az őt gyűlölőknek még a leszármazottait is? Súlyos félreértés volna ezt hinni! A törvény üzenete az, hogy a teremtett mindenségben, az egész világban rend van. Isten féltőn szerető, ezért adott hozzá nekünk használati utasítást. Ő nem hasonlítható hozzánk, emberekhez. Féltékeny, haragvó és bosszúálló? Ezek a mi rossz emberi tulajdonságaink, mi gondolkodunk így Istenről emberközpontú fogalmainkban.

Amit mi rosszként és bűnként tapasztalunk a világban, valójában az, hogy ha az ember nem Istenre néz és nem a teremtett valóságban él, annak rendjét és törvényeit tisztelve, akkor a gyermekei és unokái is kénytelenek viselni ennek következményeit. Ez nemcsak egy-egy család tragédiáján belül, de az egész emberiség méreteiben is kiáltó nyomorúság. Mi büntetjük magunkat és utódainkat, ha Istentől elfordulva bálványokat imádunk, saját ködös, mesterséges elméleteinket követjük a rend és a valóság tisztelete és elfogadása helyett. Ezt az átkos láncolatot az ezer ízig irgalmas Isten szabadító Fia által tudja csak megtörni rajtunk. Ő meg is teszi.