KOMFORTZÓNA

A divatszavak természete, hogy felbukkanásukkor látunk ugyan némelyikben fantáziát, de amikor ezredszer is beléjük botlunk, elcsépeltnek hatnak, mi több, borsódzik tőlük a hátunk. Ilyen például a két idegen szó összeillesztésével létrejött komfortzóna. Azaz: olyan megnyugtató fizikai és/vagy lelki közeg, terület, kényelmes életkörülmény, amelyben a szóban forgó személy a lehető legotthonosabban és biztonságban érzi magát.

Ám – figyelve a használatát – mintha azért alkották volna meg a komfortzóna összetételt, hogy az abból való kilépés igényének hangot adjanak… Igen gyakran ugyanis ilyen értelemben emlegetik, sugallva, e kellemes miliőt különleges, érdekes, izgalmas élmények megéléséért hagyják el: „Végre ki vagyok mozdítva a komfortzónámból, és teljesen más dolgokat tudok csinálni, mint korábban”; „Itt az ideje kitörni a komfortzónából”; „A külföldre igazolásommal kimozdultam a komfortzónámból”. Kissé ellentmondásos, hogy ezek szerint a szó említett jelentése ilyenkor majdnem a fordítottjába vált át: ’megszokott, sőt megunt közeg; körülmény, melyben valaki elkényelmesedett’.

Nemegyszer ellentét feszül a szó és a közlés tartalma között, képzavart idézve elő: „Sokunk komfortzónája épp a mehetnék”; „A piszkálódás a komfortzónájuk”.

A jelentésbővülés a következő mulatságos mondatokban már parttalanná válik: „a tejelő marha komfortzónája 8 és 16 Celsius-fok közé tehető”; Ha a disznó komfortzónáját sikerül optimális szinten tartani, akkor a súlygyarapodásukban nem mutatkozik számottevő eltérés a hidegebb napokban sem”; „A légy komfortzónája a szabad ég, a tág tér”; „A Mars hűvösebb kérge azt is jelenti, hogy a felszín alatti mikrobák komfortzónája sokkal mélyebbre nyúlik”. Ez pedig már rébusznak is beillik: „A legnagyobb előnye a motoroskabátnak, hogy széles a komfortzónája”.

Az adott tárgyhoz jobban illő szinonimák nem találtattak?