A Harmat Kiadó Játszmák nélkül – Hogyan kezdjünk hozzá nehéz beszélgetésekhez? című kötete sok illusztrációval igyekszik szemléltetni: a konfrontáció nem feltétlenül a kapcsolat vége. A Határaink sorozat szerzői éppen azokhoz az őszinte és szeretetteljes megbeszélésekhez kínálnak útmutatást, amelyek a kötelékek megerősítését célozzák. Mint azt hangsúlyozzák, a túlhajszoltság elkerüléséhez olykor elég nemet mondani, máskor a határok meghúzásával kell kitérnünk manipuláló vagy agresszív személyek elől. A tisztázó beszélgetések azonban jóval többet jelentenek: lehetőséget nyújtanak a felmerülő problémák kezelésére, erősebbé és biztonságosabbá tehetik közösségeinket. A kezdeményezésnek sokszor a félelem állja útját: nem akarjuk megbántani a másik felet, sem rossz fényben feltűnni előtte. Máskor a korábbi félresikerült kísérletek miatt tartózkodunk a konfrontációtól. Akárhogy is, a szőnyeg alá söprés ugyanolyan károkat okozhat, mint a megfontolatlanságból származó sértések.

A könyv külön fejezetet szentel a bocsánatkérésnek, hiszen a legalaposabb felkészülés is hiábavaló, ha nem vagyunk képesek alázattal beismerni a hibánkat. Jézus Krisztus szavai a szemünkben lévő gerendáról az önvizsgálatra figyelmeztetnek (Mt 7,3–5). Gyakran éppen a bocsánatkérés nyitja meg a kaput két ember között, ezért is érdemes átgondolnunk, lehet-e oka a neheztelésre valakinek velünk szemben. Ha „negatív az egyenlegünk”, inkább ne kezdeményezzünk konfrontációt, amíg azt nem rendeztük megnyugtató módon.