Őszintén szólva nemigen tartom számon az úgynevezett világnapokat, egyrészt mert túl sok van belőlük, másrészt jó néhányukat fölöslegesnek vagy értelmetlennek tartom. A mai nap, szeptember 8-a azonban, amikor ezt a cikket írom, valóban méltó a figyelemre és a megjegyzésre. Ugyanis szeptember 8-át az UNESCO hatvan éve az olvasás nemzetközi napjává nyilvánította, felhívva az írás-olvasás készségének fontosságára az emberek figyelmét, egyben arra, hogy az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog , a tanulás alapköve. Az alapvető jog sajnos nem jelent egyúttal alapvető kötelességet is, legalábbis a különböző felmérések és adatok ezt mutatják.

Például a Központi Statisztikai Hivatal szerint hazánkban a felnőtt lakosság csupán negyvennégy százaléka olvasott könyvet rendszeresen vagy alkalomszerűen 2023-ban.

A TÁRKI felmérése hasonló képet mutat: a rendszeresen vagy alkalomszerűen könyvet olvasó magyar felnőttek aránya a 2000. évi hetvennégyről 2020-ra negyvenhét százalékra esett, ugyanakkor a soha nem olvasóké huszonhétről ötvenhárom százalékra, vagyis a duplájára nőtt! Mivel ezek a számok önbevalláson alapulnak, a valóság ennél is rosszabb lehet, és vélhetően még inkább a fiatalok körében.

Erre utal az a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság megbízásából nemrég elvégzett kutatás is, mely a 16–25 éves korosztály digitális eszközhasználatát vizsgálva megállapította: a fiatalok átlagos napi képernyőideje meghaladja az öt órát, ezen belül a TikTok és a YouTube online platformok használata a több mint három órát. A valóságban ennél is több idővel lehet számolni, bár már a napi öt óra is nagy fokú, a mentális egészségre és az értelmi, tanulási képességre káros képernyőfüggőséget jelent. A kutatás szerint a túlzott digitális eszközhasználat,valamint az, milyen tartalmakat fogyasztanak a fiatalok, döntő hatást gyakorol a gondolkodásukra,