Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten (X. 31-ig) Szalay László Pál, az Edelény-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora és (november 1-től) Fodor Ferenc, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem oktatója osztja meg velünk gondolatait.

A debreceni reformációi programsorozat egyik különleges eseménye a reformáció villamosa, amely rendhagyó formában hívja fel a figyelmet a hit megélésére. Hadházi Tamás esperes szerint a reformáció ma is a megújulásról, a közösség erejéről és a hit láthatóvá tételéről szól.

Azért fontos a személyes megújulásra vágyakozni, nekünk reformálódni, mert a helyreállt életű tanítványok által újul meg a gyülekezetünk, az egyházunk. Az Úr Jézus által megszabadított, megtisztított, az ő akaratához, Igéjéhez igazított életek válnak a világ számára is bizonyságtétellé. Az Úr arra hív el, hogy világítsunk és sók legyünk, vagyis más legyen az életünk, mint a világ élete.

A Dunamelléki Egyházkerület Missziói Támogató Szolgálata három éve segíti a missziói munkát: összekapcsolja a lelkészeket, gyülekezeteket és intézményeket, támogatja az ifjúsági, diakóniai, oktatási és gyülekezeti szolgálatokat, hogy a küldetés élő, egységes hálóként működjön. A szolgálat a háttérben dolgozik, mindig ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Ha nincs a protestantizmus, talán egészen másképp használnánk az anyanyelvünket. A reformátorok korán felismerték, hogy Isten Igéjének tiszta, dogmáktól mentes üzenetének megértéséhez közérthető magyarázatok kellenek: így kezdődött a magyar nyelv rendszerének és használatának forradalmi megújítása.

A közösség jelenléte nem korlátozódik a templom falai közé. A helyi ökumenikus általános iskola és a Máltai Szeretetszolgálat révén részévé váltak a környék életének. Az iskolában rendszeres áhítatokat tartanak, és sok pedagógus, diák, szülő kötődik a református gyülekezethez.

A mi szívünk telis-tele van, mint egy zsúfolt raktár. Benne van a múltunk, még az őseink története is, a jelenünk és a jövőnk. Benne az örömünk és a bánatunk, a reménységünk és a csüggedésünk, az Istenről alkotott képünk. Ott rejlenek a legújabb kori történések, a járvány és a háború viszontagságai is. Ugyanígy az érzéseink, a félelmeink, a szeretetünk, a gyűlöletünk és a bizonytalanságunk.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy a világ nem tökéletes: látjuk, érezzük a romlottságot, a hibákat, a hiányosságokat, okkal vágyunk a megújulásra. Ézsaiás próféta a legszebben, legbátorítóbban hívogat bennünket ma is az Úr szolgálatára: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

A közösségi médiában gyakran látunk olyan videókat, amelyek azonnali megoldást kínálnak a csüggedtségünkre: „ez mind az isteni terv része”; „ha meg van írva, meg fog történni”, vagy épp „nincs elutasítás, csak iránymutatás”. Ha azonban csak egy-egy jól hangzó, kiragadott mondattal találkoznak a fiatalok az interneten, könnyen szűrhetik le azt az üzenetet, hogy „ha úgyis minden rendben lesz, akkor én hátradőlhetek”.

Nem tudjuk pontosan, mi zajlott le Saulban a pálfordulásnál. Nem részletezik itt azt a három napot, amíg vakon, böjtölve és imádkozva megfordult benne minden, és egészen átalakult az élete. De azt sem mindig tudjuk, bennünk mi zajlik, amikor Isten Lelke megállít, és más útra térít minket. Az bizonyos, hogy minden nagy fordulatnak és döntésnek van előtörténete.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

Molnár Miklós Emil Brunner örököse volt a magyar református egyházban. Intelligensen tapintatos szeretetével és lelkészi karakterével mindenképpen. Nemcsak hívő, hanem hiteles ember is volt, aki életvitelében, tetteiben és szavaiban egyaránt hű maradt mindazokhoz az Igékhez, amelyeket hirdetett. Feltétlenül meg lehetett bízni a személyében éppúgy, akárcsak igehirdetéseinek igaz voltában.

Októberben tartotta hálaadó istentiszteletét a Parasznyai Református Egyházközség: fennállásuk háromszázadik évfordulójáról emlékeztek meg, és hálát adtak a templom felújításáért. A lelkipásztor, Rácz Ilona és a presbitérium egyúttal elődeik száz éve alapított hagyományát folytatva emléktárgyakat hagynak hátra a remélhetőleg száz év múlva újra sorra kerülő hálaadáshoz.

– Az egyház kapcsán a legfontosabb a semper reformanda örök elvének és követelményének megfelelően az alapvetések hangsúlyozása. Az egyház Istené, nem velünk kezdődött el, nem is velünk ér véget, a feladatunk szolgálni ott, ahová a mi Urunk állított bennünket, minden képességünkkel, talentumunkkal vetni, öntözni és imádkozni a növekedésért.

Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.

Képzeld el, milyen lehetett egy negyven évig tartó vándorlás! Izráel népének ráadásul nem kényelmes autóban ülve kellett megtennie ezt a nagy utat, hanem gyalog! És nem zöldellő tájakon haladtak keresztül, hanem a pusztában vándoroltak. Ami nem olyan szép, zöld füves terület, mint mondjuk a Hortobágy, hanem kősivatag.

Amikor az őszi levelek aranyba borulnak, és a levegő hűvösebbre vált, ennél melengetőbb fogást aligha kívánhatnánk: ez a selymesen krémes, illatos, telt ízű, sült sütőtökből készült krémleves igazi szezonális kedvenc.