A struktúrában rejlő misszió
Sohasem gondolhatjuk azt, hogy már eleget tettünk a misszió támogatásáért – vallja Hajdú Bálint Kadosa, a Dunamelléki Református Egyházkerület Missziói Támogató Szolgálatának (MTSZ) vezetője. Az MTSZ-t azért hozták létre, hogy egységbe rendezze, katalizálja, összefogja és hathatósan támogassa a Dunamellék missziói tevékenységét, egyfajta hídszerepet is betöltve. Azóta öt fő területen – az ifjúsági, a gyülekezeti, a diakóniai, az oktatási munkában és az időszakos projektekben – segíti ez a szervezeti egység a misszió előrehaladását. A szolgálat a háttérben dolgozik, mindig ott, ahol a legnagyobb szükség van rá, hogy a missziói munka valóban egymásra épülő, egymással összeérő, élő hálóvá formálódjon az egyházkerületben.
Három éve indult el a Missziói Támogató Szolgálat a Dunamelléken. Mi hívta életre ezt a szervezeti egységet?
A Dunamelléki Református Egyházkerület vezetősége már a ciklus kezdetén felismerte, hogy ha átfogó missziói stratégiában gondolkozik, ahhoz az egyházkerületi struktúrában meg kell jelennie egy dedikáltan létrehozott szervezeti egységnek, amely összefogja, koordinálja, katalizálja a Dunamellék missziós ügyeit. Máig a fülembe cseng, amit az induláskor mondtak nekem a vezetőink: „Annyi az ügy, annyi a feladat, hogy sokszor csak pontszerű érintkezésre van idő és kapacitás a missziói területekkel, ezen változtatni kell!” Közel másfél évtized sokrétű lelkészi szolgálat tapasztalatával a hátam mögött teljesen azonosultam azzal a látással, amelyből ez a fenti felismerés és a változtatás igénye fakadt: hányszor viszi el a figyelmet a lényegről a napi feladatfolyam a lelkészek életében! Pedig a misszió nem melléktevékenység: ez az egyház lényege.
Az MTSZ tehát azért jött létre, hogy strukturált, rendszerszintű keretet adjon a dunamelléki missziónak, ezáltal is hatékonyabbá téve azt. Nem új hivatalt akartunk létrehozni, hanem élő, személyes kapcsolatrendszert kiépíteni a terepen szolgáló lelkészek, a missziós szervezetek, a különféle missziói területek és az egyházkerület között.
Tehát egyfajta back office-t hoztak létre a misszió mögé?
Igen, ez ugyan a vállalati világból kölcsönözött kifejezés, de valami ilyesmiről van szó. Nevezzük inkább háttértámogatást nyújtó szervezetnek. Különben közel sem olyan idegen mindez az egyházi valóságtól, mint azt elsőre némelyek gondolhatják. Ha megnézzük Az apostolok cselekedeteiről írott könyvet, amelyet a napi Igeként hetek óta olvasunk, azt látjuk a 6. fejezetben, hogy pünkösd után, a gyülekezet növekedésével a tanítványok elég hamar szembesültek vele: ha nem kapnak „háttértámogatást”, akkor a lényeg (az igehirdetés és az imádság szolgálata) vész el abból, amire Krisztus parancsa felhatalmazta őket. Éppen ezért diakónusokat választanak, akiknek a segítségével zajlik a továbbiakban a többi között az asztal körüli szolgálat, az özvegyek, árvák ügyének rendezése. Ha ott szükséges volt ez a segítség, bizonyára itt, a mában is van haszna és értelme a lényeg szem előtt tartása érdekében.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!