Előfizetek

LXIX. évf. 44. szám

  • Az Ige mellett

    Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Fodor Ferenc, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia oktatója osztja meg velünk gondolatait.

    Tovább olvasom
  • Hangot adunk a gondolatnak

    A Reformátusok Lapja esszépályázata minden korosztály számára lehetőséget kínál arra, hogy személyes gondolataikat világosan, önállóan és meggyőzően fogalmazzák meg fontos, mai kérdésekről. A cél: hiteles hangok, átgondolt érvek, személyes reflexiók szólaljanak meg.

    Tovább olvasom
  • Halálszag gyászének nélkül

    A halál legyőz, leteper, de az Isten érted legyőzi az elmúlást, érted elveszi az erejét. Jézus Krisztus testében megtört a fullánkja, és megsemmisült a borzasztó örökség, hogy csak az utolsó szívdobbanásig tart az emberi élet. A mulandóság rád vigyorog, hogy csak a koporsóig láss, de az Isten életet hirdet: azt, hogy lesz feltámadás.

    Tovább olvasom
  • Kétszáz éves a tudomány hazai fellegvára

    A Magyar Tudományos Akadémia megalapításának bicentenáriumát olyan megemlékezéssorozattal ünneplik, amely nem csupán a múltba tekint, hanem reflektál a jelenre, és már a jövő lehetőségeit is keresi. A november 3-ai évforduló kapcsán Kecskeméti Gábor irodalomtörténészt, az MTA rendes tagját kérdeztük.

    Tovább olvasom
  • A második élet ajándéka

    Sebők János református lelkipásztor saját szabadulásának történetét formálta szolgálattá. Az alkohol és a céltalanság évei után Jézus hívására fordult a diakónia, majd a lelkészi pálya felé. Ma a felvidéki Madon működő Református Mentő Misszióban azokért szolgál, akik új életre vágynak.

    Tovább olvasom
  • Temetkezés a Biblia korában

    A bűneset óta alapvető emberi tapasztalat a halál, amelyet különféle gyászszertartásokkal próbálunk feldolgozni. Rövid összefoglaló írásunk a Szentírás ókori emberének temetkezési és gyászolási szokásait veszi számba, a patriarcháktól a pusztai vándorláson át az Újszövetségi időkig.

    Tovább olvasom
  • A halál nem pont, hanem vessző

    A dédszüleink generációja még nem félt annyira az elmúlástól, mint mi: ők békességgel fogadták szeretteik körében az elköltözés gondolatát. Mi viszont gyakran attól tartunk, hogy szeretteink elhagynak bennünket, azaz egyedül fogunk meghalni. Azonban Jézus tanítása szerint a halál nem az élet vége, hanem átmenet az örök életbe.

    Tovább olvasom
  • A halál

    A halál kicsúfolása az utóbbi években egyre jobban elterjedt hazánkban is, és mint minden divatirányzat, ez is magával hozta Amerikából a tőlünk, magyaroktól idegen kultuszát. A tökfaragás és a boszorkányjelmezek, csontvázas ruhadarabok bosszantó módon elárasztották az üzleteket. Mi a reformációt ünnepeljük, amelynek gyökerei éppen arra mutattak rá, hogy ne a meghaltakkal foglalkozzunk, hanem az élőkkel.

    Tovább olvasom
  • IMÁDKOZZUNK!

    Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

    Tovább olvasom
  • A heti bibliai részhez: Sebná és Eljákím

    A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

    Tovább olvasom
  • Reformátusság a Nagy-Morotva partján

    A tiszanagyfalui református gyülekezet ereje abban is rejlik, hogy mindenki megtalálja benne a maga helyét és tennivalóját. Szerteágazó területekről érkeznek az egyházközség tagjai, a maguk tudásával szívesen szolgálnak Istennek és a közösségnek. Andrássy Gergely lelkipásztor nemcsak a lelki, hanem a fizikai megújulást is szívügyének tekinti. Elődei, Zimányi József és Koppányi Gyula alapozták meg azt a lelkiséget és összetartást, amely ma is jellemzi a közösséget.

    Tovább olvasom
  • Joó Sándor fiatalkori levele a lelkészi szolgálatról

    Joó Sándor lelkipásztort 1940 októberében iktatták be a Budapest-Pasaréti Református Egyházközség lelkészi hivatalába. Ebből az alkalomból idézünk rövid, közérdeklődésre is számot tartó részletet egy 1934-ben, hollandiai missziói lelkészsége idején kelt magánleveléből, amelyet egy pasaréti testvérünk juttatott el hozzánk. A fiatal rokonához írt sorok bepillantást engednek a pályája kezdetén járó Joó Sándor hivatásfelfogásába.

    Tovább olvasom
  • Odaát találkozunk

    Borzasztó érzés lehet reménység nélkül gyászolni, és mekkora ajándék, hogy ennek nem kell így lennie! A hívő ember tudhatja, hogy Krisztusban elhunyt szerette nem megsemmisült, nem „békében nyugszik”, nem „könnyű neki a föld”, hanem az Úrhoz ment. Ha életében elfogadta a megváltás ajándékát, elhitte, hogy a tartozását Isten elengedte az ő Fiáért, akkor, ha meghal is, él.

    Tovább olvasom
  • Az én 1956-om

    A forradalmunk visszanyerte valódi jelentőségét, és állami ünnepé vált. Vajon mit éreznek ilyenkor azok, akik ellenforradalomnak tartották, akik részt vettek a felkelők elítélésében? És hogy viszonyulnak ehhez azok, akik éveken keresztül csak ekként hallottak és tanultak róla? És azok, akik tudták az igazságot, esetleg tanárok is voltak – milyen érzéssel hallgattak éveken keresztül? És most?

    Tovább olvasom
  • Reformációra mindig szükség lesz

    Ha október, akkor Reformációi Gálaest: idén is az Uránia Nemzeti Filmszínház adott helyet az ünnepi estnek, amelyen Steinbach József a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke tartott beköszöntő beszédet, valamint a gálaest történetében először római katolikus előadó – Kránitz Mihály teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora – fejthette ki, miként tekint felekezete ma a reformációra.

    Tovább olvasom
  • Jelszó: úgy főzzünk, ahogy az őseinktől láttuk…

    Időnként az egyszerű alapanyagokból készülnek a legízletesebb ételek. A Református Ízek Találkozójának idei főzőversenyén ez be is bizonyosodott, hiszen az egyik első helyet Bihardiószeg csapatának szürkemarhapörköltje vitte el. Bara László, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese, a diószegi csapat oszlopos tagja mesélt a versenyen megélt tapasztalatairól és beszélt az ilyen és ehhez hasonló programok fontosságáról.

    Tovább olvasom
  • Amikor az álmok valóra válhatnak

    A szegénység elleni küzdelem világnapján indította el idei első adventi adománygyűjtését a Magyar Református Szeretetszolgálat. Érdemes ellátogatni a szeretetszolgálat által összegyűjtött karácsonyi álmok oldalára. Megdöbbentő, időnként egyenesen elkeserítő olvasni, miről álmodoznak a gyermekek...

    Tovább olvasom
  • Atyánkfia barangolása

    „’56 októberében itt voltam a teret betöltő tüntetőkkel, amikor is a fal mellett állván a térre begördülő oroszok dzsipre szerelt, nyolccsövű géppuskája szembenézett velem… Miként korábban írtam, sokadik, Istentől kapott megmenekülésem egyike volt... ”

    Tovább olvasom
  • Számok a Bibliában: három nap és negyven másik

    Még negyven nap, és Ninive elpusztul! Aztán sarkon fordult, és kiment a városból. És várta a pusztulását. Forrón perzselt a nap, Isten pedig egy nagy levelű növényt növesztett, amely árnyékot adott a prófétájának. Másnap azonban Isten egy kis férget küldött, amely megrágta a növényt, és az elpusztult. Jónás nagyon elkeseredett emiatt. És dühös is lett, mert Isten megkegyelmezett a városnak.

    Tovább olvasom
  • Megszólalt az új orgona

    Az újjászületett orgonáért tartottak hálaadó istentiszteletet Kántorjánosiban, a Nyírségi Református Egyházmegyében, október 25-én. Életveszélyes állapot miatt öt éve bezárták az istenházát, ám most már a kívül-belül felújított templomban adhatott hálát a gyülekezet. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke zenés igei szolgálatát úgy fejezte be, hogy odaült a billentyűzethez, és eljátszotta Domenico Zipoli két művét.

    Tovább olvasom
  • Asztalközösség – Őszi vadas

    Bár sokan azt gondolják, bonyolult étel, de cseppet sem az. Legutóbb épp ámulatba ejtett egy sült muskotályos sütőtök, és mivel elképesztően édes volt, arra gondoltam, kipróbálom a vadasban: karamellizált cukor és sűrítés helyett inkább sült sütőtököt teszek bele. Az eredmény nagy sikert aratott, ezért közreadom.

    Tovább olvasom
  • Református névjegy: Sándor Boglárka

    Kora gyerekkorom Románia kommunizmusban töltött utolsó évtizedéhez kapcsolódik, minket titokban vittek el a templomba megkeresztelni. A családom nem volt vallásos, de a rendszerváltás után járhattam vallásórára, majd nagy élményt jelentett a konfirmáció: Nagyszalontán, ahol felnőttem, akkoriban még évente mintegy száz fiatal tett vallást a hitéről.

    Tovább olvasom