Kérem, mutassa be a csapatát!

A Bihardiószegi Református Egyházközség alkotta csapat nevezett a versenyre. Gyülekezetünk egyházmegyénk nagyobb közösségei közé tartozik, ami azt jelenti, hogy ezen a településen mintegy ezerötszáz református él békességben és szeretetben. A presbitériumból és a presbitériumot vezető gondnokokból alakult ki ez a kisebb csapat, így igyekeztünk képviselni Diószeget. Nevesítve: a főgondnok, Kiss József Géza, továbbá Kun Barna gondnok, Bíró Gyula és Meleg Sándor presbiterek álltak a képletes rajtvonalhoz, és természetesen jómagam is, valamint a minket elkísérő feleségek, ők szintén aktívan részt vettek ebben a megméretésben.

Hogyan élték meg ezt a napot?

Kitűnően éreztük magunkat, bár némi félelem és izgalom is volt bennünk az előkészületek miatt. Aztán az időjárás is közbeszólt. Reggel szembesültünk azzal, hogy elég borús az idő, hidegre fordult, és esni is kezdett, ez megpróbálta letörni a kedvünket, de hál’ Istennek nem sikerült. Úgy döntöttünk, ha már belevágtuk a fejszét ebbe a fába, akkor fel is hasítjuk, így aztán nagy reményekkel és lelkesedéssel indultunk el erre a napra. Azt kell mondanom, egy percig sem bántuk meg, és az idő sem tudott kikezdeni minket, mert nagyon jól sikerült napunk lett. Néhány pillanat alatt össze barátkoztunk a körülöttünk levő csapatokkal is, és elkaptuk a program ritmusát. Aztán ahogy telt-múlt az idő, a főzés közben azért voltak „látogató séták” is, meg-megnéztük, ki mit ügyeskedik. A nap előrehaladtával egyre emelkedett a hangulat, mi is egyre jobban éreztük magunkat. Szinte észre sem vettük, úgy elrepült az idő.