A gyülekezetemben, Nagykanizsán második alkalommal veszek részt a Tanúim lesztek című missziói tanítvány- és munkatársképzésen. A hetente megtartott alkalmak több órát igénylő felkészülést, rendszeres elcsendesedést igényelnek. A képzés célja új bibliai látásmód kialakítása a résztvevőkben annak érdekében, hogy életünkre Isten teremtő munkájával összefüggésben tudjunk rátekinteni, és felismerjük, miként válhatunk áldássá a környezetünkben.

2026 egyházunkban az imádság éve, egyházkerületünkben pedig úgynevezett REND-es év lesz. A 2026. június 26. és 28. között Veszprémben megrendezendő fesztivál előkészületeinek hajrájához értünk. A rendezvény hívószavai a választott vezérige, a Márk evangéliuma 4. részének 35–41. versei alapján a szó és a csend. Ezek miatt mostanában egyre többször gondolkodom el azon, mit jelent nekem keresztyénként a csend. El tudok-e csendesedni igazán? Képes vagyok-e szólás helyett hallgatni, amikor kell, és megszólalni, ha azzal szolgálom Isten ügyét? Nehéz kérdések, amelyekben nap mint nap elbukom.

Néha az az érzésem, hogy a modern nyugati társadalmakban szinte nincs olyan pillanat, amikor csend veszi körül az embert. Az üzletekben, karácsonyi vásárokban mindenhol a szezon jól ismert dallamai szólnak, ezzel is ösztönözve a vásárlást. Valóban csak ennyit jelentene a modern ember számára a karácsonyvárás, az ünnep, vagy van más lehetőségünk is?

Az advent lehetőség az imádságra, az elcsendesedésre. Ez azonban mást és mást jelent a keresztyén és a nem hívő számára. A mesterséges intelligencia az alábbi meghatározást adja erre a fogalomra: „Az elcsendesedés a mentális egészség javításának egyik módja, amely stresszcsökkentéssel, a reflexió és a kreativitás elősegítésével jár. Lehetőséget ad a pihenésre, a napi stressz feldolgozására, a tudatos jelenlét gyakorlására, a szorongás csökkentésére és az összpontosítás javítására olyan gyakorlatokkal, mint a meditáció vagy a légzés. Az elcsendesedés segít a belső kreatív források felszabadításában, és nyugodtabb élethez vezet.”