Asztalközösség: békebeli mézes
A gyógytorna alatt az ember általában csak levegőt gyűjt, nem családtörténeteket. De Larissza – a neve is külön történet – egyszer csak megjegyzi, hogy a hétvégén mézeskalácsot süt idős keresztapjával és a gyerekeivel. Ennél a pontnál azonnal közös témánk lett: magam is mézeskalács-rajongó vagyok. Aztán jött a meglepetés. Kiderült, hogy a nagyapja testvére, Frecskay Zoltán a századfordulón Ferenc József császár szakácsa volt Bécsben. Azóta a családban minden december ezzel a recepttel indul: kerül belőle a karácsonyfára, az ajándékokra és persze az ünnepi asztalra is. Keményebb fajta, de édes mézeskalács ez, amelyet érdemes még adventben megsütni: karácsonyra puhul meg, mint a régi történetek, amelyeket az idő megérlel.
HOZZÁVALÓK:
- 1 egész tojás
- 2 tojássárgája
- 1-1 kiskanál gyömbérpor, fahéj, szegfűszeg, szódabikarbóna
- 500 g liszt
- 150 g porcukor
- 250 g méz
- a mázhoz 2 tojássárgája
ELKÉSZÍTÉS:
A száraz hozzávalókat összekeverjük, a mézet kissé meglangyosítjuk, és a tojásokat hozzáadva egybegyúrjuk a tésztát. Kemény lesz, az elején nehezen is áll össze, de ha dolgozunk rajta, szép felületet kapunk.
Már előző nap elkészíthető, és hűtőben várhat a nyújtásra. A kinyújtáskor többnyire nem igényli az alálisztezést, de fontos, hogy egyenletesen négy milliméter vastagra nyújtsuk ki. Tetszőleges formákra kiszaggatva tepsire helyezzük. Sütés előtt bekenjük a felvert tojássárgájákkal, majd hideg helyen tartva a tepsit tízperces szünetekkel ezt még kétszer megismételjük. Ettől olyan csodálatosan fényes mázat kap, amelyet semmilyen cukordíszítés nem tud helyettesíteni.
A harmadik mázazás után körülbelül 180 fokon, mindössze hat-nyolc perc alatt készre sütjük.