Amikor 2025 elején elindult az ifjúság szolgálatának éve, talán még a Zsinat ifjúsági osztályán sem gondolták, hogy az év végére közel nyolcszáz gyülekezet kapcsolódik be valamilyen módon a programokba, több mint ezerháromszázan iratkoznak fel a heti hírlevelekre, és országszerte százhatvannál is több új ifjúsági csoport indul el. A kezdeményezés mégsem grandiózus rendezvényekről vagy látványos kampányokról szólt, hanem arról, hogy a gyülekezetek a saját közegükben kapjanak egyszerű, de hathatós segítséget a fiatalok megszólításához. A tematikus év végére ki rajzolódott: valami olyan indult el, ami túlmutat egy naptári év keretein, és amiért sokan sokféleképpen munkál kodtak. A megvalósulást minden egy házkerületből egy-egy referens segítette.

NEM ÚJDONSÁGOK

Az ifjúsági osztály vezetője, Ablonczy Áron és Szabó Luca, az osztály munkatársa az év elején világos elvet fogalmaztak meg: nem új és még újabb programokat szeretnének ráerőltetni a gyülekezetekre, hanem meglátni, hol a valódi szükség, és arra adni választ. – Már az elején úgy gondoltuk, nem újdonságokat kell kitalálnunk, nem nagy rendezvényeket kell szerveznünk, hanem azt kell segítenünk, ami már megvan – fogalmaz Ablonczy Áron. Az év egyik legfontosabb felismerése az, hogy az ifjúsági munka sok helyen nem azért akadozik, mert nem lenne igény rá, hanem azért, mert a lelkészek és önkéntes vezetők túlterheltek, eszköztelenek, vagy egyszerűen nincs kihez fordulniuk ötletekért.

A LEGVÁRATLANABB SIKER

Az év fontos pillérei az óravázlatok és a heti hírlevelek lettek. Az ifjúsági osztályon eleinte néhány száz érdeklődőre számítottak, ehhez képest végül több mint ezernégyszázan iratkoztak fel az utóbbira, és hétszázkilencven gyülekezet kapcsolódott be valamilyen formában a kínált programokba.

– Az óravázlatok tematikái – énkép, istenkép, szorongás, kapcsolataink, ünnepek, tanítványság, misszió – sokszor olyan területeket érintettek, amelyekben egy-egy ifivezető bizonytalanul mozog. A letisztult, kreatív, játékokkal, kérdésekkel, bibliaversekkel kísért anyagok hatalmas terhet vettek le a vállukról – mondja az eredendően valláspedagógus Szabó Luca, aki ezt a területet érezte magához a leginkább közel az év alatt. Hangsúlyozza, hogy a hetente megjelenő vázlatok negyvenhat ember önzetlen munkájának eredménye. A visszajelzések alapján ezekkel sikerült nem merev forgatókönyveket alkotni, inkább inspirációt adni, amelyeket az ifivezetők saját közösségükre szabva tudtak használni. A rendszeres megjelenés biztonságot adott, különösen azoknak, akik most kezdtek ifit vezetni.

Ablonczy Áron szerint magasabb szintre emelkedett az ifjúsági munka. Tapasztalata szerint az egyházban az a sztereotípia élt, hogy az ifiórákon csak „valamit játszanak, esznek, haverkodnak” a fiatalok. – Most pedig azt láthatták az egyháztagok, hogy ez sokkal összetettebb is lehet: átgondolt tematika mellett keresünk válaszokat korosztályos kérdésekre az evangélium alapján, illetve arra, hogyan kell – érdemes – bevonni ebbe a válaszkeresésbe a szülőket, a tanárokat, a gyülekezetet, nem szétválasztva, hanem összehozva a különböző generációkat – fogalmaz.