Soli Deo gloria – miénk az öröm
„…nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) Ez az Ige a jelmondata a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának, amely idén októberben ünnepelte újraindulásának huszonötödik évfordulóját. Miután 2000-ben ismét a református egyház gondozásába került az egykori Dóczi Leánynevelő Intézet Kossuth utcai ingatlana, oda költözött a hat évfolyamos gimnáziumi tagozat, így attól fogva külön épületben kezdhette meg működését a Dóczy-gimnázium. A nagymúltú iskolában az évfordulóval egyidejűleg, szeptember 29-e és október 17-e között szervezték meg a Matula-napok rendezvénysorozatot, központjában a háromnapos jubileumi ünnepséggel.
XXIII. MATULA-NAPOK
Kistemplomi nyitó istentisztelettel indult a programsorozat, amelynek ihletadója a Szabó Magda Abigél című művéből megismert Matula Intézet. Idén egyebek mellett olyan különleges fizikaórát tartottak, amelyen a résztvevők az űrállomáson elvégzett kísérleteket ismételték meg földi körülmények között; a rendhagyó irodalomóra tematikáját főként Szabó Magda és a Dóczy kapcsolata adta; az írónő közelgő születési évfordulója alkalmából irodalomtörténeti emlék versenyt rendeztek; a Dóczy Galériában Negyedszázad címmel az Égerházi Imre-ösztöndíjas diákok alkotásaiból nyílttárlat (a díj névadó festőművészének idén volt a születése századik évfordulója). A vállalkozó kedvűek jubileumi kerék pártúrán vettek részt.
TÖBB MINT KÉTSZÁZÖTVEN RÉGI DIÁK ÉRKEZETT
A jubileumi ünnepségsorozat első napja a jelenlegi tanítványoké volt Kahoot-kvízzel, Dóczy 25 próbával, tanár-diák foci meccsel. A második nap istentisztelettel indult a Kossuth utcai Verestemplomban. A gimnáziumban folytatódott: az öregdiákok találkozójára több mint kétszázötven egykori diák fogadta el a meghívást. A fakultatív lehetőségek között volt az emlékház megtekintése, szervezett iskolabejárás, az Égerházi Imre-ösztöndíjas diákalkotók kiállításának megtekintése, eközben a kihelyezett üzenőfalon a hajdani növendékek adták át tapasztalataikat a mostaniaknak. Lehetőség nyílt különféle rétegtalálkozókon – kórus, olvasókör, fotósszakkör, rajzszakkör –, valamint örömtornán részt venni, és papírra vethették nevüket a tanítványok a negyed százada útjára indított aranykönyvben. Az estét Pál István Szalonna és bandája zárta koncertjével, valamint Heit Lóri és zenekara sorvezetésével táncházban vettek részt a jelenlévők.
A harmadik nap kistemplomi hálaadó családi istentisztelettel kezdődött. Elhangzott: a teherbíró, szilárd alapokra épült intézmény hitvallása a zárt ajtók mögött is ugyanaz volt, mint újraindulása után: az egyházi iskoláztatás egyenlő az élet építésével. Fekete Károly tiszántúli püspök igehirdetésében kiemelte: a titok abban rejlik, hogy a szellemi és lelki növekedésben Isten a lelki tényező, a munkamegosztást pedig az emberi hozzáadott érték jelenti. Hiszen aki Istennel nevel, az tudja, ebben a szolgálatban ő mindössze olyan munkatárs, aki Jézus Krisztust kapta fundamentumként, akinek ereje és az őhozzá tartozás hűsége megmutatkozik a feltámasztott intézményben is.
Czapp Katalin, a gimnázium igazgatója beszédében hangsúlyozta, a hála ünnepe volt ez. Hálaadás Istennek a diákokért, a családokért, a pedagógusokért, az élő közösségért. Veress Bertalan tanügyi főtanácsos felelevenítette az iskola történetének sarokpontjait, majd az egyházkerület nyolcvan közművelődési intézete nevében köszöntötte a gimnáziumot. Zsoldos Tibor, a Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség lelkésze elmondta, a nagy út hasznossága abban rejlik, hogy annak minden történése során van mit magunkkal vinni.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!