... bőséges a választék karácsony táján. Sötétség borít be mindent, idegesség, bosszúság, rosszkedv, szürkeség terheli a lelket. Karácsonyi idillre vágyunk, pihe-puha békességre, melegségről álmodunk, feltétel nélküli elfogadásról, amelyben fellélegezhetünk a szorításból. Csodáról, hogy most minden más lesz, nem úgy, mint eddig. Megcsináljuk. De nem. Valami mindig elrontja. Valami mindig közbejön. Díszes asztalok mellett görcsös feszültség, kényszerű találkozások, udvariaskodás, csak kötelező, kínos jókedv. Mert a karácsony öröm. Belül pedig tanácstalanság: mi a program az evés-iváson kívül – mert az az egy biztos pont. Alkohollal vagy anélkül nosztalgiázunk múlt karácsonyokon, s nem vagyunk a jelenben, a valóságban.

Most is nyer a tévé vagy az internet mindenek fölött? Mások élményeivel, szórakoztató történeteivel próbáljuk lekötni a tátongó hiányt, addig sem kell a bánatunkkal, rendezetlen kapcsolatainkkal szembesülni. Az irigység, a gőgös lenézés, a gyűlölködő, szenvedélyes pártoskodás kettészakítják a családot. Még ilyenkor is? Pedig jót akartunk! És a foltozott (patchwork) családban nemcsak a szülők meghívásán lehet háborúzni, hanem azon is, kinek a gyerekét hozzuk el, kihez kell bekéredzkedni látogatóba, és milyen sorrendben… Ezeket a kényes kérdéseket mind egy csapásra megoldja a karácsonyi-szilveszteri wellness. Ne maradj otthon, ha van rá pénzed!

Nem tudjuk, hogyan kellene ünnepelni, amióta nem tudjuk, kit ünnepelünk. Mert ha Krisztusra nézünk, vele születik meg a békességünk. Nem a hangulat változik, hanem a légkör, az elfogadás, sőt az életadó szeretet. Az a szeretet, amelyet ő hozott bele a világba, nem érzelem, hanem irgalmas erő, gyógyító helyreállítása mindannak, ami elromlott. Az alapjáratú bizonytalanság, szorongás és feszültség őbenne oldódik. Istendicsőítéssé, hálaadássá.

Zakariás pap így magasztalta Istent fia, János születése után, aki útkészítője lett a Megváltónak: „Áldott legyen Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.” (Lk 1,78–79) Nem nyel el a félelem, sem a depresszió, sem a bűn.

Sötétnek látszó időkben született egykor a próféta biztató szava is: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézs 60,1–2) Ez nem érzés, hanem élmény, bővölködő élet.