Jő a hős, az Úr
Itt nem számít, ki honnan érkezett, az Ige előtt mindenki egyforma – vallja Somogyi Péter, a Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője, a Budapest-Fasori Református Egyházközség elnök-lelkipásztora. A Városliget mellett álló, százéves templomban élő közösségre lel a látogató: az adventi készülődés, a szolgálók sokasága, a gyerekzsivaj, a befogadás és az újrakezdés történetei mellett. A gyülekezet éteri szolgálatra is készül, karácsony első napján innen közvetít istentiszteletet a Duna televízió. A Fasorban egyszerre őrzik a hagyományt és építik a jövőt – csendben, kitartóan, együtt.
A Városligeti fasor koros platánjai, fiatal vadgesztenyéi között különös csend veszi körül a magyaros szecesszió egyik legszebb református templomát, legalábbis vasárnap reggel. A Budapest-Fasori Református Egyházközség otthona 1913 óta áll ebben a városi forgatagban, őrizve a történeti méltóságot, mégis sugározva a mai közvetlenséget. Árkay Aladár tervei szerint épült, Zsolnay-díszekkel és Róth Miksa üvegablakaival ékesített falai nemcsak építészeti különlegességként vonzzák a tekintetet: az itt otthonos közösség történetének lenyomatai is.
Az alapító nemzedék adakozó bátorsága – márványba vésett neveik a főbejárat mellett olvashatók –, a nagyvárosba érkező református családok hitkeresése és a környék szellemi pezsgése mind hozzájárult ahhoz, hogy a Fasor hamar meghatározó gyülekezeti központtá váljon. A templom köré idővel óvoda és iskola is épült, így a közösség ma nemcsak vasárnapi találkozóhely, hanem többgenerációs, hétköznapi tér is. Aki belép a kapun, hamar észreveszi: egyszerre jellemzi a múlt nyugalma és a jelen mozgalmassága.
NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE
Advent második vasárnapján is ez a kettősség fogad: a megszokott városi zaj után gyógyír a léleknek a templomtér csöndje. Kisvártatva halk morajlással megszólal a tíz éve felújított Angster-orgona, Pálúr János orgonaművész, a gyülekezet kántorának játéka tovább emeli az ünnepi hangulatot. „Várj, ember szíve készen, mert jő a hős, az Úr” – dúdolom én is magamban.
Keresztelőre készülnek, Somogyi Péter elnök-lelkész lép az úrasztala mögé. A 2005 óta helyben szolgáló lelkipásztor prédikációjában kifejti: Isten gyakran egyetlen ember által indít el áldást és változást. Ézsaiás prófétát idézve emlékezteti a gyülekezetet a mulandóságra, amely szembenáll az örökkévalóval: „Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.” Hangsúlyozza, hogy Krisztus szabadítása ma is valóság, megtartja azt a családot is, amely most elhozta gyermekét Isten elé. – A keresztségben nem csupán egy élet indul el, hanem Isten szeretetének és gondviselésének ígérete is láthatóvá válik: az a szabadítás, amely „nemzedékről nemzedékre” kíséri az övéit – fogalmaz Somogyi Péter.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!