A kolozsvári születésű Székely Bertalan neve hallatán a XIX. századi romantikus festészet részeként számontartott megannyi alkotása, például Az egri nők, a II. Lajos holttestének megtalálása vagy a Zrínyi kirohanása című képek juthatnak eszünkbe. Kevesebben tudják, hogyan is kezdődött ez a nagy ívű karrier. A kis Bertalan 1835-ben nemesi családban jött világra, két fiútestvére volt. Beteges gyermekként az ágyban töltött unalmas órákat szerette elűzni a rajzolással, amelyet időközben egyre jobban megszeretett. A híres kolozsvári református kollégiumba íratták be szülei, ott élte meg az 1848–49-es eseményeket, amelyek befolyását később a művészetében is tetten érhetjük.

„HATNI FOGOK”

Az édesapja álmaiban sikeres mérnökként látta fiát, ezért Bécsbe küldte tanulni, de Bertalant úgy rabul ejtette a rajzolás és a festés, hogy átiratkozott a művészeti akadémiára. Annak elvégzése után rendhagyó naplóba kezdett: a kemény fedeles füzet évekig hű társa volt, de inkább a vázlatainak adott otthont, csak rövidebb ideig használta a feljegyzéseihez. Találunk benne beragasztott skicceket és őszinte ön reflexiót is, például: ha „a hatást, mit táj s emberek szituációi tesznek rám, jól visszaadom – akkor hatni fogok”. Egy református hitű festőművész nem sok lehetőséget kap hatott a XIX. században a felekezete templombelsőinek díszítésére, ezért Székely is vállalt katolikus megbízásokat. Ezek közül az egyik legnagyobb a pécsi bazilika lenyűgöző freskóinak elkészítése.