Saját hang – mi jut erről elsőként eszébe?

Az ember saját hangja csak az lehet, amely a lelkéből fakad. Ami a legmélyét megtölti, az a saját hang forrása is. A többi technika. Bármilyen stílusban használja is a hangját, aki énekel, közölni szeretne valamit, el akar érni lélektől lélekig. Azt szeretné, ha a hallgatóság kapna egy darabot a lelkéből.

A profizmus nem öli meg ezt az őszinte közlésvágyat?

Ha valaki énekléssel foglalkozik, folyamatosan figyelnie kell az egyensúlyra. Arra, hogy ne a tökéletes technika, a gyakorlás és az egyre jobb teljesítmény legyen az egyetlen cél. Előfordul, hogy egy előadást hallgatva – bármilyen profi is az előadó – az ember érzi, hogy nem a lélek hangján szólal meg, azaz felborul az egyensúly a technika és a mondanivaló között. Legyen akár világsztár az illető, nem feledkezhet el az egyensúlyra törekvésről. Nem veszhet el a lélek, különben értelmetlenné válik az egész.

Nem lehet egyszerű vigyázni a lényegre egy hosszú karrier során. Ön jelenleg a Magyar Állami Operaház magánénekese. Idézzük fel azt az utat, amelyen járva a legjobb technika elsajátítása mellett vagy épp az által igyekezett vigyázni az őszinte hangra! A kárpátaljai Viskről indult. Sokat énekelt kiskorában?

Amióta az eszemet tudom, énekelek, és ez boldoggá tesz. A legkorábbi emlékeim is azt támasztják alá, hogy ez kisgyerekkorom óta szerves része az életemnek, a mindennapjaimnak. Az oviban, a zeneiskolában vagy a templomi karácsonyi műsorban mindig zenei feladatot kaptam, leginkább ezzel tudtam közölni az érzéseimet. Verset például csak ritkán szavaltam. De nemcsak az érzések közléséről szólt ez, hanem a kapcsolódásról is. A templomi kórus tagjaként vagy a fiatalokkal egy-egy ünnepi istentiszteleten fellépve átéltem, hogy az éneklés nemcsak egymással köt össze bennünket, hanem Istennel is.

Mikor fordult hangsúlyosabban a szólóéneklés irányába?

Ötévesen elkezdtem zongorázni, mellette folyamatosan népdalokat énekeltem, a zeneiskolában még egy meseoperát is előadtunk. Hamar eldőlt, hogy csakis zenével akarok komolyabban foglalkozni, azon belül leginkább népi énekes szerettem volna lenni. A Pál család, kifejezetten Pál Eszter népdalénekes – aki szintén viski származású – rengeteget foglalkoznak a kárpátaljai tehetséggondozással. A segítségükkel jó néhány versenyre eljutottam, többször jártam Budapesten is, és egyre több sikerélményre tettem szert.